Jön a tavasz

És már tűz is a nap, elönti a nagyszobát a derűs fény, és a lány önfeledten piszkálja az orrából a kukacokat. Merthogy ugyan a hasmenéses vírusnak még nincs vége, cserébe belementünk egy náthába. Szerencsére nem durva, de van mit szipuzni.

És kéremtisztelettel: ma reggel az én kislányom úgy keltett fel, hogy megállt a nagyágy mellett, és anya arcába kiabálta: ébresztőőőő! Kisvártatva pedig visszarohant és sürgetően mondta: Anya, szívecskére! Ez pedig azt jelenti, hogy a wc-re akar ülni. És lőn. Pelus le - és kiderült, hogy a pelusban csak és kizárólag pisi van. Felpattant a fajanszra, és máris jött a kaki. A fajanszba, csakis és kizárólag a fajanszba. Naggggggyon büszke vagyok rá!

Kezdünk rászokni a korábbi lefekvésre, mármint nem este, hanem délben, már egy óra körül olyan álmos, hogy felborul. Ennek megfelelően korábban is ebédelünk. Ez közepes kihívás, mert addigra már kell lennie ebédnek:) De igyekszünk felnőni a feladathoz.

Rendkívül szeretünk baby tv-t nézni, és én sem bánom, mert egyrészt mutatnak új dolgokat, másrészt gyakorolhatjuk a már ismerősöket. És közben angolul beszélnek neki, nagyon szépen. Azt már teljesen levette a lány, hogy van olyan, hogy máshol más nyelven beszélnek, az angolt tökéletesen köti ahhoz, hogy Ootyika Angliában van és ott angolul beszélnek. Meg ott emeletes a busz és ott bobbynak hívják a rendőrt. És mesél, mesél szakadatlanul. Lassan kéne videót készíteni róla, mert nemcsak mondja, hanem játssza is. Ma például azzal lepte meg apát, hogy kihúzta az éjjeliszekrény fiókját, kirámolta belőle a karkötős dobozt, aztán kihúzta a gumis lepedő szélét és belerámolta az összes karkötőt a lepedőbe, mondván:
- Zsippzsuppolni akarnak.
- De babám, vigyázz, lehet, hogy nem bírja el a lepedő.
Teljes meggyőződéssel:
- De! Elbírja!
Elengedte a lepedőt, és tényleg. Irdatlan nagy bugyor volt a szélén, tele zsuzsuval, de elbírta:)

És csak hogy tudjuk, mihez képest jön a tavasz: