A naccsága általában este, a kádban ülve mesélget az oviról.
- Anya, Ádámmal motoroztunk. Ádámmal kocsiztunk. És nem vesztünk össze, egyáltalán!
- Annával is játszottunk. Fehér Annával. Azért fehér, mert fehér a ruhája. A másik Annának csatja van. Csatos. Mellettem ült és mondta, hogy egyél! Egyél!
- Dia nem játszott velem. Azt mondta: Nem játszom veled.
- A sírós kislány ma is sírt. Sírdogáltunk, mert sírdogált.
- Nagyon szeretem Anett nénit. Megint hajpántja volt. Amikor fonott copfja van, akkor nem jó.
- Cili néni megkérdezte: ki kér még tésztát? És akkor így fel kellett nyújtani a kezecskét.
- Mi volt ma az ebéd, mókuska!
(Diadalmas, ragyogó arccal)
- Szilvásgombóóóóóóóóc!
Új időszámítás. Anya órát hord. Mert kell: időre megyünk helyekre:)
A kisasszony óvodás. Cica csoport, jele: perec. Van sárga pereces fogpohara, pereces törölközője, pereces oviszsákja, pereceket rajzolunk a ruhacímkékre, benti cipő belsejébe, zokniba, bugyiba, meg ahova kell.
Az óvónénik Cili néni és Anett néni, a dadus Hajni néni. Már tudom, hogy "nagyon szeretem Anett nénit". Meg hogy "Cili néni azt mondja: Noncsikám, feküdj le!" (Miből is látszik, hogy a délutáni alvás az még nem nagyon megy.) Fehér tányérból levest kanalaz, aztán eszi a másodikat ("Ma szilvásgombóc volt a második. Nagyon nagyok voltak a falatok. Felvágtam!"), és nasi is van ebéd után ("Hurrá! Diós csiga!"). Bent reggelizik - ma épp kakaó volt vajas kaláccsal -, tízóraizik - gyümölcsöt -, ebédel, aztán pihi, utána uzsonna.
Egy hangja nincs, nem sír, nem hisztizik, nem raplizik. Csak éppen, mikor hazajön, negyedórát kell ölbe véve tutujgatni, simizni, puszálgatni. És aztán megy tovább a dolgára. Reggel a tejecske után már teli tüdőből kiabálja: Anyaaa, gyere játssz veleeem! És akkor leülünk kicsit játszani a gyerekszoba padlójára, mielőtt útnak indulunk az oviba.
Az óvó nénik már nem is kérik, hogy tegye fel a jelét, mert már tudják a nevét első naptól fogva - hiába, jó gyerek:) Délután pedig elmeséli, hogy mit játszott és kivel. Voltak a kertben is, a kék kisautóval elmentek a Tescoba vásárolni, egy "nagyobb kisfiú vezetett, már nem olyan induri-pinduri, hanem nagyobb". Aztán ment volna a "piros-kék tetejű házikóba, de sok gyerek volt ott és nem engedtek be" - mert hát szegényem udvarias, és megkérdezi, hogy bemehet-e... A "kempingautós-házikós mászókára még nem tudok felmászni, nem sikerült ma sem. Szóltam Cili néninek, hogy segítsen, de nem segített". Nna, ennyit anya nevelési elveiről, hogy kérjen segítséget és akkor majd kap... Most azt mondtam neki, hogy nézze a többieket, akik már fel tudnak mászni, és akkor el tudja lesni a trükköt, hogy hogyan lehet elindulni.
Én pedig itthon üldögélek csendes magányomban, a munkába fulladva, mert már tegnap délután betelt az egész hetem. Rég volt ilyen... :)
Beszáguld a nagyszobába egy kis elefántszoborral, feltartja:
- Orm! ormított az eli.
Nagyjátszón lévő toronyba mászik, felmászik melléje egy kislány. Nézik, nézik a farkasszemet, egyszercsak a lány megszólal:
- Szép a ruhád.
A másik kislány egy kukkot nem szól. (Nekem meg vérzett a szívem, láttam, hogy Kuksi annyira várja, hogy válaszoljon, hogy beszélgessenek, hogy történjen valami, és csalódott.) Kicsivel később lemásznak, és a lány elindul a csúszdára. Kérdem tőle:
- Na, beszélgettél a kislánnyal?
- Nem. Egyetlen hang sem jött ki belőle!
(Apja este: - Mi volt ez, félt a kislánytól? - Nem, kedves a lányod, barátkozna. - Ó szegényem, de nehéz lesz neki...)
- Anya, ez milyen illat?
- Nem tudom, babám.
- Tudom már! Bernadett baba-illat!
Apa megjön a 4 napos túráról. Vidám mosollyal üdvözli apját, aki rögtön megkérdezi:
- Na, adsz egy puszát apának?
- Nem! (És tényleg)
Kihasználtuk az alkalmat, hogy apa elment csavarogni, és mi is csavargós napot csaptunk, az önként jelentkező nagymamával megspékelve. Az Andrássy úton egyszerre volt autómentes nap és színházi évadnyitó banzáj, úgyhogy nem tudtunk a szokásos 105-ös busszal menni. Piros pont a BKV-nak: egészen közérthetően megírták a honlapon a forgalmi változásokat, úgyhogy haza már simán utaztunk 105-össel, odafele metróztunk meg Combinóztunk egy jót.
A színházas rész kevésbé volt gyerekbarát, bár pl. lehetett bábokkal ismerkedni, megfogni, játszani vele a Stúdió K-nál, voltak gólyalábasok, sok helyen lehetett rajzolni. Sajnos a gyerekek számára fogyasztható színházi programokról lekéstünk, tekintve, hogy délre értünk ki. Sebaj, néztük a nyüzsit, a standokat, betértünk a Kolibri Színház varázsvillamosába, ahol kb. 5 perces tévés prezentációt kaptunk a repertoárról. Meg is beszéltük, hogy meg fogjuk nézni a Kippkoppot. Sajnos októberre sincs már jegy rá, nemhogy mostanában.
Pihenés ebéd keretében a Burger Kingnél az Oktogonon. A pult akusztikája valami elképesztő: a kislánnyal, aki felvette a rendelést, háromszori visszakérdezéssel sem sikerült elintézni, hogy pontosan azt kapjam, amit szerettem volna. Sebaj, a lány berámolt, a salátámból elkérincsélte az összes babaparadicsomot, és én nagyon örültem, hogy végre nem édességet kunyerál, hanem vitamint. Vagy legalábbis annak látszó tárgyat. (Izé vagyok, a babaparadicsom finom volt.)
Ebéd után jött a kismozdony és a kézihajtány, továbbá a program lényegesen gyerekbarátabb része. A BKV és a Vízművek roppantul kitettek magukért, voltak lufihegyek, vetélkedők, jutalom, sportrészleg kosárpalánkkal és pingpongasztallal, Irigy Hónaljmirigy-koncert - mintegy 23 percben, négy tag, zene playback -, népzenei előadás, rengeteg rajzolós hely, és egy teljesen zseniális kis kreatív sátor, ahol zöldségek álltak kupacban, mellette tálban kések, fogpiszkálók, bors, koriander, és egy rendkívül szakszerű kézművesnéni, aki kb. úgy nézett ki, mintha Süni nővére lenne, és kb. ugyanolyan gyerekbarát is volt. Itt szemem fénye, a gyermek, vééééégtelen büszkeségemre gyakorlatilag tök egyedül összerakott egy helikoptert: a törzse hagyma, a rotorja zöldbab, hátsó rotorja cukkinivég, talpa répa. Aztán kellett csinálni vele még egy teknőst meg egy nyulat. Nagymama egyébként itt adta fel, szegényem tök taknyos volt még mindig, és kidőlt, hazarobogott. Mi még mentünk tovább, kicsit trambulinoztunk, rajzoltunk, nézelődtünk. A terézvárosi önkormányzat bemutatta köztisztasági járgányait, úgyhogy a lány ment egy kört egy picurka utcamosó kocsival. A Köröndön zsonglőrök gyakoroltak, dobálták egymásnak a buzogányokat, ezt is megcsodáltuk. Megnéztük a sörösdobozokból épített Eiffel-tornyot is. Füvön sétáltunk az Andrássy út úttestjén - lefüvezték a hétvégére a fél útpályát:) Aztán már csak haza akartunk jutni, nem is csoda, volt már vagy negyed 6.
-----------------------------------------
Az egyedülalvás-projekt új fejleménye: már a mese felénél elkezd sírni, hogy az a baj, hogy anya kimegy. Továbbá logikus: nem issza meg a kakaóját, mert amikor a kakaó elfogy, anya kimegy. Azt hiszem, ma azt tanulta meg, hogy anya akkor is kimegy, ha nem fogy el a kakaó...
Zord Atya bekeményített. Közölte, elege van az éjszakai bolyongásokból, és hogy minden reggel fáj a dereka, úgyhogy visszaszereli a rácsot az ágyra. Mire Vérző Szívű Anya azonnal tárgyalásokat kezdett - akkor még nem - Bömbölő Deddel, hogy tessék beszüntetni az éjszakai bolyongásokat, mert különben jön vissza a rács. B.D. mindent megígért, csak ne legyen rács.
V.Sz.A. fejéből kipattant az ötlet, az áthidaló megoldás: a leesésgátló. Közepesen ködösítve közölte este B.D.-del, hogy ez nem rács, ááá, ez csak emlékeztető, hogy megígérte, éjszaka nem fog bolyongani (nem V.Sz.A., hanem B.D.). Első sirka. Első átaludt éjszaka. (A helyzeten sokat könnyített, hogy B.D. aznap épp lyukas napot tartott.) Reggel fél 7-kor B.D. megjelent a nagyágynál és bemászott Vérző és Lágyszívű Anya mellé. Rendben.
A második éjszaka B.D. már szép tüdőgyakorlatot mutatott be, de Z.A. hozta szigorú formáját. Átaludt éjszaka. Reggel az épp kávét főző Z.A. szívszélhűdést kapott, mikor B.D. vidáman ráköszönt a konyhában: jó reggelt!
A harmadik éjszaka Z.A. belépésével kezdődött. B.D. ekkor már taknyosra sírta magát, és háromszor kellett visszaterelni az ágyba. B.D. válasza a csendes lázadás volt: éjjel átvonult és befúrta magát a mélyen alvó Z.A. és V.Sz.A. közé. Z.A. reggel letolta B.D.-t.
A negyedik éjszaka Z.A. nélkül, de már bimbózó anyai szigorban telik. B.D. krokodilkönnyeket sírt, anyaaanyaaanyaaabajvanbajvanbajvan mantrával, kicsit nézzük meg a világot este-eltereléssel és egyéb meghatásra kimenő technikákkal próbálkozik. V.Sz.A. szilárdsága megrendül, de tartja magát, mert tudja, hogy most nemcsak csatát, de háborút is veszíthet.
V.Sz.A. szenved, mert nagyon szereti, ha B.D. mellette szuszog az ágyban. De hát így kell lennie. Az oviban se lesz mellette csendespihi alatt...
És anya megy. Gyurmázni, legózni, mesélni, teszveszezni, pisilni, kakilni, főzni, enni, aludni. Leginkább az utóbbi.
Mostanában úgy alszik el este, hogy befekszik a kiságyba, én melléfekszem a földre, átölelem a hátát, ő meg átkarolja (helyesebben megpróbálja) a hátamat. Ha el találom venni a kezemet, még félálomban is odanyúl érte és visszaigazítja. Mert kérem rendnek kell lennie. A délutáni pihi kicsit könnyebb, feltéve, hogy a nagyágyba megyünk, mert ott csak betolat, mint a kisautó, ott van 2-3 percet és aztán apa helyére gördülve, két paplanba bagyulálózva, a két párna közé fúrja a fejét és elalszik.
Az esti kakaót egyre gyakrabban készíti apa, és már szokta is igényelni a kisasszony, hogy apa csináljon atomkakaót a kis szerszámával. A kis szerszám egy tejhabosító, amitől persze a kisasszony fél, mert mikor megfogta és bekapcsoltuk, vibrált a szára és erre nem számított - de ettől még apa készítse a kakaót, és a kis szerszámmal készítse a kakaót.
Dalol napestig, hol dudorászik, hol szöveggel, és mondja a meséket One-ról, Two-ról, Three-ről, Dracoról, Pitchről és Potchról, mostanában néha Kippkoppról is, és hol nyár van, hol tél, hol reggel, hol este, hol fagyiznak, hol várat építenek, hol lázasak, hol buliznak.
Az elefánt, mikor felemeli az ormányát, hogy trombitáljon: ormít.
Anya teregit.
A lány kaklant a vécén.
És annyi mindent mond, hogy ember legyen a talpán, aki nem felejti el a felét:)
Már nem mondja, hogy Nómi.
Már nem emlékszik, melyik volt a kedvenc lapozója.
Már mesélni kell neki, hogy mit csinált kicsibaba korában.
Már tudjuk, hogy a Cica csoportba fog járni, és perec lesz a jele.
Már oviszsákot kell venni, és jeleket kell varrni a váltóruháira.
Már kell venni óvodai kispárnát meg fogkefét meg pizsamát.
Már próbál késsel-villával enni és megy neki.
Már tud egyedül pisilni a vécén.
Már tud egyedül kezet mosni.
Már tud egyedül vetkőzni és cipőt levenni.
Már fűzős cipője is van.
