Egészségügy

Ma egészségügyi napunk volt. Kuksi átaludta az éjszakát - persze 2 fele felébredt, kért tejecskét és átvonult velem a nagyágyba, apja nagy örömére -, majd reggel negyed 8-kor frissen és üdén kelt, 39 fokos lázzal.
Nagymama jött és váltott, és indulhattam máris a Honvéd Kórház bugyraiba elmerülni. A labornál intelligenciavizsgálatot is végeznek: ha már elölvastad a sorszámhúzóra ragasztott "Nem működik" feliratot, akkor jöjjél rá, hogy a gézcsíkra rákötött kis papírkockák manuális sorszámként működnek, abból kell tépni. De az nem az adminisztrációs ablakhoz szól, hanem majd valamire biztosan használják, leginkább a laborba szólításra, bár ott pl. a kismamák és a sürgősek soron kívül mehetnek be, továbbá aki ott áll az ajtóban, az fog bemenni. Két néni lyuggatja a pacienseket, angyali türelemmel. Szerencsétlen adminisztrátor csajon csattan az egész, ő próbál felülkerekedni a káoszon.
Szerény egy óra sorbaállás után már mehettem is pisilni, ami persze a pisi tubusba öntéséből áll, majd a tubust el kell helyezni egy apart kis tálcán. Betegtárs néni mesélte, hogy volt olyan, amikor még pohárba kérték a pisit, hogy egy fiatalember lehelyezte saját pohárkáját, majd egy másik pohárkából hozzáöntött. Biztos szégyellte, hogy kevés. Milyen ciki, ha ezután megállapítják, hogy terhes...
Innen tovább ultrahangra és röntgenre. Ez érdekes volt, mert nekem egy elég széles várócsarnok kb. közepén kellett elhelyezkednem, mert két oldalról szólíthattak. A röntgen elég katonás volt, a röntgenes néni hiányos mondatokban kommunikált, gyakorlatilag szavakban, a leghosszabb mondatai a "Jó napot" és a "Kész vagyunk" voltak, viszont szakszerűen csavargatta a fejem a kívánt pozícióba.
Az ultrahang viszont üdítő volt. Egyrészt volt bent vagy 6 fehérköpenyes ifjú hölgy, akiket a fődoktornéni terelgetett, és igazi élő pacienseken magyarázta nekik az ultrahang rejtelmeit. Másrészt már az derültséget keltett, amikor mondtam, hogy azért vagyok itt, mert a szemész szerint dülled a szemem. Hozzá kell tennem, hogy rögtön értették, miről van szó, simán összekapcsolták az endokrinológiával. Szó szót követett, beszélgettünk családi hajlamról stb., és a végén csak kikerekedett valami. Az egyik aldoktornéni először tétován mondta:
- Genetikai predispozíció... dohányzik... ezek összefüggenek az exophtalmiával.
- Tehát, ha leszokom a cigiről, visszamegy a szemem?
- Igen.
Erre közbeszólt a fődoktornéni:
- Oké, na akkor ezt most valahogy rendesen le kéne írni.

Szóval rendkívül jó hangulatban zajlott a rendkívül eredményes vizsgálat.

Hazajöttem, kuksilány is rendkívül eredményesen fárasztotta a nagymamát, megebédeltek, meséltek, mindenfélét csináltak, és hálistennek a láza is lement 37,7-re. Viszont a doktornéni csak délután fél 5 körül ért ide, és amint a torkát meglátta, mondta, hogy most mindenkié ilyen, 3-4 nap alatt lemegy, ez egy ilyen pirostorkos vírus, nem kell vele semmit csinálni. Most már csak az a matek jön, hogy vasárnap menjünk-e koncertre. De ha mondjuk esetleg szombaton láztalan... akkor szerintem megkockáztatom:)