Rokonok

Hétvégén négygyermekes anyává váltam ismét, bár a három már nagy lakli, és alkalmasint bevonható a háztartásolásba is. Persze ehhez képest szombaton csak dőltek jobbra-balra, tévétől az internetig, kiccsaj meg ott orbitált közöttük fel-le. Jókat főztünk, jókat ettünk, jókat nevettünk, jót táboroztak a nagyszobában. Felavattuk a kinyitható kanapét és apa túrázós hálózsákját is, jó szolgálatot tett mind.

Kiccsaj nagyon élvezte a másik kiccsajt, aki hálistennek szeret kint lenni a levegőn, úgyhogy szombaton útnak is eredtünk. A lány küzdött a neki combközépig érő hóban, frusztrálta, hogy nem tud járni benne. Így viszont jót játszottunk, hogy mi vagyunk a sarkkutatók, és keressük a pingvineket, de sajnos ők rossz sarkon laknak, és csak jegesmedvékkel találkoztunk. Aztán hárman nekiálltunk hógolyózni, amiből persze rendkívül gyorsan átváltottunk a hóember-építésre. Mikor a lába meg a pocakja megvolt, mi a lánnyal elmentünk a műanyagbolt elé sarkkutatni, hátha találunk piros bogyókat. Törtem az utat szegénykémnek a hóban, ő meg alig tudott lépni még az én nyomomban is. Mindenesetre odaértünk, micsoda meglepetés, még piros bogyót is találtunk, és mentünk vissza a nagylányhoz, aki közben már elkészítette a hóember fejét. Szépen feldíszítettük a piros bogyókkal, kapott gallyacskákból orrot meg hajat, még biggyesztettünk rá két kezet, és kész is volt a hóember. Ma néztem meg, mára rombolták le (még az is lehet, hogy a kutyák, mert a kutyafuttató mellé építettük).
Aztán a nagylány megtanította a kislányt, hogyan kell hóangyalkát készíteni, ez nagy sláger lesz, mert lehet büntetlenül hemperegni a hóban:)

Azért az nagyon helyes volt, hogy amikor a nagyok elmentek, a lány valahogy felszabadultan körbejárta az egész lakást, elkezdett folyékonyan, szinte levegővétel nélkül dumálni, és mindenhol játszott egy kicsit. Szóval, jó, jó ez a rokonozás, de azért utána megint birtokba kellett venni a területet:)