2010. március 1., hétfő

Ana, hívetykére!

Itthon punnyadunk. Én közepesen vacakul érzem magam, valami hurutos trutymák lapul bennem, és valószínűleg a kuksiban is dolgozik ugyanez, mert noha nem lázas, képes nagyokat nyivákolni. Egyre jobban dolgozza fel közben a világot, már kezd effektív kis kezével is gyurmázni, nemcsak engem néz és rendeli a figurákat. Most áttértünk Noddyra, szerencsére leginkább a pattogó labdákat kéri tőlem, bár most a kis kék labdához kért egy babakocsit is, mert abban alszik. Logikus:) A csillagmintás labdáról sikerült lebeszélni, nem vagyok én szobrásművész, hogy miniatűr csillagocskákat gyártsak rakásra.

Feltettük a tengeres falvédőt is. Igen, végre kész van. Mondjuk. A rögzítés távolról sem tökéletes, mert reggelre bezuhant a kiságyba. Szerintem éjjel azért jött ki sírva, mert ráesett. Nem vészes, mert az egész vékony lenvászonból meg puha polárból van, de valószínűleg én se örülnék, ha a fejemre esne álmomban a tenger:) Így aztán természetesen átköltözött a nagyágyba őfelsége, de nem aludt jól, mert hajnali 4-kor feladványozni akart. Sajnos én szabotáltam a tevékenységet, tovább aludtam. Erre persze ő is, 9-kor kelt fel a szokásos negyed-fél 8 helyett. Nem is mentünk tornázni. Oda se értünk volna:) Pedig ma van még egy programunk, Patrícia doktornénihez megyünk szemészetre.

Legújabb slágerünk az "Ana, hívetykére!" (Anya, szívecskére!) Ez a csatakiáltás azt jelzi, hogy pisilnie-kakilnia kell illetve pisilt-kakilt. A jövő idő nem mindig jön össze, ma reggel is már a nagyja kaki benne volt a pelusban, mikor szólt. Tegnap este viszont bátor volt, az esti kaki után bugyit kért. Minden jól is ment kb. negyedóráig, amikoris elfelejtette, hogy bugyi van rajta és bepisilt. Persze rögtön rohant, hogy szívecskére, de a közmondásos berittyentett pózban, én alig tudtam utána menni, úgy vigyorogtam rajta, mert annyira vicces volt, hogy terpeszben, hajlított lábbal skerál valami bődületes sebességgel a fürdőbe. És aztán persze lebegünk a kádban, előre-hátra, forgunk, kapálódzunk úszás címén, és általánosságban barátkozunk a vízzel. Már nincs pánik, ha víz megy a szájába vagy a szemébe.

Tegnap is ketten mentek le apjával a sima boltba. Szerencsére egyre nagyobb a békesség közöttük, és apja is egyre jobban szeret vele mindenféléket csinálni. Például múltkor ő volt a bagolydoktor, aki bekötözte a kismadár szárnyát. Szóval jönnek lassacskán a közös programok.

Ja, apa meg ihletett állapotba került tegnap, és megcsinálta az almáspitét - míg én rendkívül jót aludtam kiskukkal a nagyágyban, szerény 2,5 óra terjedelemben:) Jó volt almáspite-illatra ébredni:)

Nincsenek megjegyzések: