Csavargó

Két nap szobafogság után (anya nem volt ott a szeren, csak azért) a kisasszony már nemigen akar járni az utcán. Őszintén szólva fogalmam nincs, mi a baja vele, állandóan ölbe kéredzkedik. Én értem, hogy hazafele álmos, de hogy odafele is, az enyhe túlzás.
Azért egy óriási felfújható hóemberrel még le lehet kenyerezni, azért hajlandó akár egy fél sarkot is gyalogolni.
Ma megint nagymama volt a nap fénypontja, nála szedte szét a lakást. Egy ajándékba adandó toboz alakú mécsesről is letört egy pikkelyt véletlenül, de aztán mondtam neki, hogy ez is egy titok, vigyázni kell rá. Ja, mindezt azután, hogy reggel egy üvegangyalkát már leaprított itthon. Sebaj, gondolta Boribon, van még elég:)

Annyira érdekes nézni, hogy nő. Már a nagyszékből eszik, eszébe se jut beleülni az etetőszékbe. Már nem jelenti be, mit csinál, csak csinálja. Például rámol. Királylányt a hi-fi szekrénybe, gyurmát a pokrócba, aprójátékot a szőnyeg közepére. Ha eszébe jut valami, gondolkodás nélkül törtet utána. Kezdi felfedezni a páros lábbal ugrálást, bár a földet egyelőre még nem hagyja el. Mászik mindenhova, akrobatázik, karácsonykor szerintem már a szekrény tetejéről kell lehalászni. És nekem ezzel áll éles ellentétben az, hogy az utcán nem akar mászkálni. Persze lehet, hogy csak boltozni nem volt kedve.

Van már sírás, van már hiszti is, de szerencsére minimális. Mikor apa meg nagymama vitatkoztak, akkor volt először, hogy a feszkó miatt tört ki rajta nagy sírás. Persze azt mondta, hogy azért sír, mert nem sikerült a gyurmakoszorút betenni a gyurmasütőbe. Így hát előkajtattunk egy jó kocka dobozt, és abból lett sütő, amibe már belefért a gyurmakoszorú. De igazából a feszkót érezte meg, az jött ki rajta. Ma meg feltettük a kérdést, hogy nagymamával megy tovább vagy velem a boltba. Nem válaszolt, így hát eldöntöttük, hogy jöjjön velem. Bementünk a boltba, de mire beértünk, eltörött rögtön a mécses. Nagymama megmentette a helyzetet, látta, hogy sírva fakadt és bejött, és megbeszéltük, hogy akkor inkább nagymamával akar menni. De kismókus, nem mondja, csak sírva fakad. Meg kell tanulgatni ezeket még.

Most nagymama a békesség szigete, úgy fest. Nem véletlenül, én se vagyok nagyon békés, apja meg persze sose az. Meg hát nagymamánál mindig mindent szabad.
Igazából az az érzésem, hogy most kezdjük tanulni a hárman létet. Apa mostanában kezd belefolyni aktívan az életünkbe, és a lány is mostanában kezd effektív ragaszkodást mutatni, aktívan kérni apja részvételét az életében. Csiszolódgatunk, de nem megy könnyen. De nem a lány miatt, hihetetlenül jóindulatú és együttműködő, minimális a dac és a hiszti. Akarat van, de nem toporzékolva ragaszkodik a dolgaihoz, és meg lehet vele beszélni mindent. Szóval rajta nem múlik.

Hóemberek és zsebkendők

A kisasszonyt meglepte a nátha, most orrhangon döngicsélve nyekereg, szerintem ma lesz a legrosszabb napja. De azért a formáját hozza. Mindig közli, hogy fityeg-e az orrából a kukac, és persze követelőzik, de csak a maga helyes módján.

Két napja a nagyasztalnál, nagyszékről eszik. Apa felhozta az ülésmagasítót a tárolóból, tegnap gurtni is került rá, úgyhogy nem csúszkál a széken, és szépen onnan eszeget. Azért kell gurtni és nem teljesen fix rögzítés, mert egyébként az ülésmagasító színpadként is szolgál, ahonnan az antanténuszt énekeljük teli tüdőből. Emellett még a fotelen hintázgat-tornázgat, billeg a karfáján hason, meg juhézik a fotelben. Gyurmázunk orrvérzésig, most a matricákról egy egészen kicsikét leszoktunk. Nagymama a sláger, ő sose tud rossz lenni. Ezen kívül most a hóembereknek van kurzusa, jobban tetszenek neki, mint a télapók. Megjegyzem, ahogy egynémely télapó kinéz, meg is tudom érteni.

Múltkor szundított egyet délután. Jó mélyen alszik, ha már egyszer elalszik, rendszeresen az van, hogy nem bírom kivárni, míg magától felkel, mert az lenne kábé este 9, az meg marhaság, ha 4-kor alszik el. Szóval 6 körül szoktam kelteni. Múltkor keltem fel, az első szava az volt:
- Édességet kérsz. Hóemberes csokit.

Szombaton itt voltak Ótyika és Daniék, lány megáll Ótyika előtt csípőre tett kézzel és megkérdezi:
- Mi van, Ótyika?

És már visszaköszön, hogy szia anya. Mindent meg kell etetni, amivel játszik, most épp a Forum Romanum mellett nagymamával felszedett óriási fenyőtobozt eteti roppropp-kenyérrel, és nem ám csak úgy, hanem kell mondani hozzá, hogy nyammnyamm. A csicsergőben is sikerült már tisztázni a hovatartozást, mikor a kisasszony elkezdte mesélni:
- Menóra. Fehér menóra. Jó étvágyat menóra!

Közepesen bután néztek ránk:) Aztán elmagyaráztam, hogy van egy menóra, amivel játszani is szoktunk, és meg szoktuk etetni. Na puff... ennyit a világnézeti semlegességről:)

Most is idenyüzsgött, és miután leszedte gyakorlatilag az összes matricát az erkélyajtóról, sürgősen ideadta ajándékba az ajándékcsomagokat meg a hópihéket, majd kért ceruzát, de nem volt ám elég egy, mindkét szívecskés ceruza kellett. Természetesen már letette, csak elkérni kellett, és most az ülésmagasítót odacipelte az erkélyajtóhoz, ráállt és ott pipiskedve szedi a mamahópihét.

A hét legjobb kérdése (szó szerinti idézet):
- Hogy hívják azt a bácsit, aki árulja a csirkecombot meg a karajhusit?

(Kép forrása itt)

Télapó itt van

Helyesebben a csicsergőben volt, ahol rendkívül sikeres délelőttöt töltöttünk. Kisasszonyka már bátorodik, már mászott a mászóalagúton, lecsúszott egyszer a csúszdán is, és sokat kisautózott. Édesek voltak, ahogy a feleakkora Luca robogott a kisautó után egy benzintöltő pisztollyal, szakszerűen felpattintotta a tanksapkát és megtankolta, közben a lány ült az autóban.
Aztán még torna és ebéd előtt jött egy másik óvónéni, és beengedte a kertben bandukoló Mikulást. Aki bejött, fáradtan leült, elmesélte, hogy ő fáradt, mert sok helyen volt már, sok gyereket meglátogatott, és az itteni gyerekeknek is hozott ajándékot, ki kér? A többi kölköcske csak nézett, nézett, vagy le se tojta. Lány is nézett, nézett, majd határozottan elindult és kiragadta a Télapó kezéből a csomagot. Azért utólag egy köszönömöt elmorzsolt a bajsza alatt, de maga az aktus volt az izgalmas, hogy ő odament és elvette egyedül. Szerintem meg is hatódott kicsit a saját teljesítményétől.

Harmadik napja nem alszik délután, este már majd felborul, holnap már fejbe fogom ütni gumikalapáccsal, mert ez borzasztó. Cserébe mondjuk éjjel alszik, és a saját ágyában. Közepesen boldogtalan vagyok attól, hogy amikor éjjel megébred és átjön, már majdnem bekéredzkedik a nagyágyba, de aztán meghallja apja horkolását, és rémülten visszarobog a kiságyhoz. Hát... a kívánt hatás, de azért mégse így kéne. Én meg már két napja a gyerekszoba padlóján fejezem be az alvást. Kezdem megszokni, de azért ott nagyon hideg van, fogalmam nincs, hogy mitől.

Sütünk karácsonyi sütit is, nagymamának vittünk egy adaggal, ami már meg volt rajzolva is. Jó ötlet volt. Csak épp a csokimikulását felejtettük itthon, pedig gondosan megvettük az after eighteset.

A lány most csendespihizik a kanapén, mesekönyvet olvasgat szép csendben egyedül. Kéne dolgoznom, de ez úgyse tart sokáig. Mindegy, legalább megint könnyen alszik el este... kezdenek visszajönni az emlékeim, hogy én is ilyen nehezen aludtam el este. Valószínűleg egyre több minden fog felszínre bukkanni. Tanulságos ez a gyerekezés:)

Ezért érdemes csinálni

Tegnap világcsavargó napot tartottunk: kora délelőtt már elvágtattunk nagymamáért, aztán az Arena Plazaba. Végigjártuk az egészet, nagymama kisoppingolta magát, mondjuk leginkább a kiskisasszonynak vásároltunk, és leginkább harisnyanadrágot. És leginkább nagy lett. Sebaj, ha ilyen iramban folytatja, februárra belenő.

A földszinti kávézó mellett állt egy kis műanyag házikó, abba rögtön berohant és elkezdett játszani. Rendkívül jó élményem volt: odajött egy másik kislány, és a kezdeti rémült anaanaaanaanaa mantra után gyakorlatilag elkezdett a másik kislánnyal játszani. Ha a mamája nem sietett volna, állítom, eljátszottak volna együtt. Rendkívül boldog vagyok:)

Nagymamánál ebédeltünk, aztán jött egy háznézés. Ezalatt a kisasszony az autóban aludt, majd mikor felébredt, közölte: madárkás áruházba. Úgyhogy mentünk tova, elhussantunk a dunakeszi Auchanba. Ott végigjárta az egész játékosztályt, mindent megnézegetett, sokmindent kipróbált, úgyhogy a másik nagymama karácsonyi ajándékát is sikeresen beszereztük. Buktam, mert miután hazaértünk, kérte - emlékezett rá, elég jól:) viszont így biztos lehetek benne, hogy tetszeni fog neki.

Jövünk fél 8 körül, kanyarodunk a kapuhoz, mire megszólal:
- Ügyes anya.
Én persze örültem neki, erre ő fokozta a hatást:
- Anya ügyes. Anya szuper. Kiváló! Kiváló!

Nna. Hát ezért érdemes.