Alkot

Kisasszony épp a kanapén trónol, és az íróasztal fiókjából elemelt Post-it oldaljelölő fülecskékkel díszíti ki a Téli böngésző lapjait. Közben meséli:
- Színes bogyókkal feldíszítették. (Kippkopp-Tipptopp Decemberi szeretgető meséből:))
- Feldíszíted a futó bácsit.
Aztán elmagyarázza, hogy ráragasztod a virágcsokorra. És tényleg. Majd kijelenti:
- Lópikula cintányér.
Ezt akkor szoktuk mondani, amikor valamit kér, de szó se lehet róla. És megtanulta:)

Reggel az éjjeliszekrény fiókjából kivette az ékszeres ládikát, és elkezdett játszani. Elővett egy fülbevalót:
- Ez anya.
Aztán egy nyakláncot:
- Ez apa.
És így tovább, szép sorjában minden darabot elnevezett, az egyik legkisebb fülbevalóm lett a lakás, a bogyó fülbevaló a lámpa, és szépen elbabázott a fülbevalókkal meg láncokkal gyakorlatilag egy teljes történetet. Ezzel szépen elment fél óra, amíg anya a kisasszony instrukcióinak megfelelően fegyelmezetten kötött az ágyban ülve. Mert persze ezeket a randalírozásokat általában ágyban kutyulva szoktuk végrehajtani.

Na megjelent. Úgy látszik, elfogyott a Post-it.

Következő konyhai kalandom

zabpelyhes keksz lesz.

Ja, nem biztos. Lehet, hogy mégis inkább ez.

Hotyi

Az abszolút kedvenc. Apával szotyiznak, sőt, már Orsika is be van vonva a műsorszámba. És már tudjuk, hogy a hotyi a napraforgó tányérjában nő.

Evés közben megy a játék:
- Mi van benne? - Törzse (torzsa)!
Ez így megy kábé 20 percen át, amíg el nem fogy az ebéd.

Irdatlanul nehezen alszik el. Este jobb, de napközben már tényleg kritikán aluli az alvási morál. Még arra is vetemedett, hogy elmondja:
- Anya légyszíves csinálj nekem tejecskét most!

A szája be nem áll. Apa a Mars, anya a Föld, ő a Vénusz, Oosika a Jupiter, Malmi a Hold. Nagymama az más, önálló kategória, máshová nem sorolható egyéb jóléti intézmény.

Beszélgetünk, hogy apa szülinapja most szombaton lesz, milyen tortája lesz:
- Nyalókás!

Ha nem akar még elaludni, és fűz, hogy maradjak ott mellette:
- Anya kössön! Nyugodtan!
És ha úgy csinálok, mintha aludnék:
- Anya légyszíves ébredj fel, kihunyjam a szemem!

Antibiotikum után

Azért ez az antibiotikum úgy tűnik, egy csoda. Az ötödik napon elállt a lány orra, mint a nyári eső. Egyszerűen semmit nem tudok belőle kiszívni. Cserébe viszont az este berámolt irdatlan mennyiségű kolbászt és kaliforniai paprikát úgy kihányta, hogy csuda. Én ilyet még nem láttam, a falra hányt. Még jó, hogy nem borsót.
Átmentünk a nagyágyba aludni. Reggel arra keltünk, hogy úgy összekakilta magát, hogy a rugija elöl a melléig kakis volt. Ilyenre még nem volt példa:) Mentünk is rögtön zuhanyozni popsitörlés helyett.

Tündér módon viseli az ilyeneket, szépen meg lehet vele beszélni, hogy most akkor levesszük a pizsit, meg kitakarítunk, meg ágyat húzunk. És ha valamit nem cserélek le azonnal, rögtön reklamál, hogy "Maszatos" és nem hajlandó elfogadni, muszáj lecserélni a huzatokat.

(Épp most mögöttem játszik, rámol a guri fiókjából írószereket, és közölte: Rajzoltam a kosárra egy érdekeset. Lehet, hogy ez a tuti tipp: ha azt akarom, hogy békénhagyjon, ki kell nyitni egy fiókot, ahol eddig nem járhatott.)

Egyébként voltunk a Belvárosban metróval, az nagyon érdekes volt, nagyon szereti az aluljárókat. És a templomokat, a Ferenciek terén rögtön a templomot kellett megbámulni, igaz, hogy pont déli harangszó volt. A nagy bizományi kirakatában pedig negyedórán át bámult három Kovács Margit-szobrot. Van ízlése... Aztán a Csók Galéria kirakatát bámulta meg, továbbá a Hermész-kutat és a Vörösmarty téri szökőkutat. Ja, meg a próbababákat. Aztán állt egy néni egy kirakat sarkánál, lány megnézi:
- Nem próbababa. Igazi néni. Igazi emberke.

Nagy élmény volt még a kisföldalatti, azzal mentünk a Hősökig. Boldog kukorékolással fogadta a látványt, mikor felbukkantunk a lépcsőről és meglátta az angyalkás szobrot meg a vezéreket, rögtön teli tüdőből elkezdte sorolni, hogy árpádelődvondkondtattyhubatöhö töm.

Ma pedig ő a bézbólos kislány. Mindennapra egy tojás:)

(Kép forrása: internet)

Már megint hivatalosan beteg

Taknya-nyála folyik, éjjel hány, nem egyet, nem kettőt, elfogynak a pizsamák. Apja kiakad, kiabál. Mindenkivel. Persze ettől nem jobb a helyzet.
Most (ma reggeltől) kap antibiotikumot, de nem vagyok meggyőződve, hogy azért, mert a doktornéni tudja, mi baja van. Keresek egy fül-orr-gégészt, persze rögtön Pataki doktorbácsihoz vinném, mert benne bízom, de persze Pataki doktorbácsit nemigen lehet már megtalálni. Mindegy, nem adjuk fel.
Ja, és tegnap belázasodott, persze azonnal, abban a szempillantásban elállt az orrfolyása. Tudja azért a szervezet, hogy mit miért csinál.
Éjjel felébredt éjfél körül, elkövettem azt a hibát, hogy apát kértem meg, menjen be gyorsan, én még lekötöm a sort. Na ezt nem kellett volna, kitört az üvöltés. Visszavittem, lefektettem, elaltattam - gondoltam én, és mentem a nagyágyba. Nem telt el fél perc és megjelent. Akkor apa kérdezte, hogy itt alszik-e velünk. Buksi hevesen bólogatott. Apja mondta, hogy de ő kimegy a kanapéra aludni, mi jobban elférünk, ő meg korán kel. Mire a lány:
- Nem megy ki. El férünk.

Tündérfülű kismackó:)

Svihák

Megáll mögöttem a Honda régi sebváltó-gombjával, és azt mondja:
- Megénekelem a hajadat.

Fürdöm. Behurcolja Réka babát, kiveszi a fiókból a hajkefét, és közli:
- Fodrász vagy.

- Apa farkas. Piroska vagy. Anya vasorrú bába.

Miközben jövünk haza a piacról:
- Vénusz vagy. Anya föld.

Megbeszéljük, hogy a töklámpás teteje azért konya, mert megpörkölődött.
- Megpuszilod a tököcskét.

Pirosorrú

Kismanó orrát már csipkedi a hideg, rózsás lesz a képe séta után, de jön, rendületlenül, és játszóterezni akar. Meg boltba menni. Meg - leginkább - szobornénit nézni.

Mostanában új időszámítás vette kezdetét. Este - és ma már délután is - felkel a kiságyból és odajön a gyerekszoba ajtajába, onnan szól, hogy anya, anya. Eddig, ha letettem, a kiságyában maradt, legfeljebb ott nyikorgott. Kezd önállósodni.

Krumplilevest evett egyedül kanállal, és csak a kisebbik felét öntötte ki. Poharazgat is, egyre kevésbé önti a nyakába a vizet. Cserébe megint nem akar fogat mosni, most megint jöhetnek a kreatív ötletek, amikkel ráveszem, hogy mégiscsak mossunk fogat.

Apja megint türelmetlen (mondjak újat, tudom), de érdekes, ha rend van körülötte és ő is evett :), akkor simán leül vele kártyázni vagy építeni vagy bármit. Szóval lassan-lassan beleszokik. Persze nyomja a pénztelenség, meg a kilátás hiánya, de ezt nem kéne a kölkön levezetni. Hálistennek csak nagyon indirekt teszi, leginkább csak nem veszi figyelembe, hogy kismazsola ott van, direktben sose rajta vezeti le a raplit, és ez dicséretes.

Mindegy, ezzel majd lesz valami. Viszont az influenzaoltásról most kell elgondolkodni. Tényleg nem tudom, hogy mit kéne csinálni... Majd megálmodom.

Mielőtt elfelejtem

Micsoda rendkívüli szerencse, hogy kurkászom a neten, Gabellánál pontosan azt találtam, amire szükségem volt.

Ma a Hármashatár-hegyre indultunk volna, a Rekettyéshez próbáltunk volna feljutni. Apa jól megnézte GPS-en meg netes térképen, hogy merre kell menni, majd azzal a lendülettel felejtette el, hogy hol van, ahogy volt... úgyhogy inkább elmentünk a Hajógyári-szigetre. Éles, hideg szélben sétáltunk egy kicsit. A lány talált virágokat, amik dacoltak a hideggel, meg persze faágakat. Azonnal elkezdtük azt játszani, hogy mi vagyunk a vándorok, akik vándorbottal vándorolnak. Apa is beszállt, talált gombát meg mindenféle érdekes levelet a lánynak. Csak kicsit sétáltunk, de jólesett.

Este újabb étel debütált. Apa feltette a kérdést: kérsz tejbegrízt vacsorára? A lány határozott igent bólintott, de a szemében megjelent a kétely. Na, elkészült a tejbegríz, megkakaóztuk, megkínáltuk. Az első kanálnál még utálta, merthogy pempő, de aztán kerekedett el a szeme, és egyértelműen bólogatni kezdett, hogy igen, kér még. Teljes lelkesedéssel tolta be az arcába a majdnem felnőtt adagot, majd határozott hangon édességet kért:) Azt hiszem, sokkal radikálisabb fogyókúrára kell fognom a csapatot.

Update: voltam az újpesti kézimunkaboltban, ahol közölték, hogy deeeehogyis, nem jó Gabella módszere, mert a pomponos fonalat 2,5-es tűnél nagyobbal nem szabad kötni, mert csak úgy lesz szép feszes.

Inkább vettem 3 motring gyapjút.