Merthogy megvolt Oosikáék esküvője, és a kiskisasszony volt az egyik koszorúslány.
Szerencsére elég korán értünk ki a Rosinantéba, úgyhogy bőven volt ideje megismerkedni a helyszínnel, a további főszereplőkkel és magába sederíteni őket:) Oosika mamája boldog arccal kezdte gyakorolni az unokázást a lánnyal, jó sportműsort nyomtak a medence körül szaladgálva. Találtak egy békát is, aki teljes nyugalommal lögybölt a medence fenekén. Helyes volt, néztem őket: beszélgettek, nézték a békát a fenéken, de Oosika-mama keze közben fogta a kisasszony pólóját, biztos, ami biztos:)
Kapott a lány ebédet is, berámolt tisztességgel a húslevesből és a rántotthús-sültkrumpli standard menüből, a bónusz a barackbefőtt volt a végén. Ezután hősiesen pisilt - kétszer is! - a nagyvécébe, szóval minden dicséretet megérdemelt. Aztán nemsokára menni kellett készülődni, beöltözni.
A nagy koszorúslányoknak halvány orgonalila selyemruhája volt, ehhez szerencsésen illeszkedett a lány sötétebb lila, de szintén selyem ruhácskája, hála a siófoki TrendiRucinak, be is megyek majd hozzájuk és elmesélem. Kapott kis rózsaszín rózsabimbókból és rezgőből készült virágdíszt fehér szalaggal a kis kezére, kis fehér kosarat soksok fehér meg krémszínű rózsaszirommal, és indulhatott a menet. Előtte megbeszéltük, hogy Oosika húgával, Diával vonul majd, és Diára figyeljen, mert ő tudja, mit kell csinálni. Dia ügyesen betette a gyűrűk tokját a virágszirmos kosárkába, merthogy a lány feladata volt odaadni a lelkész bácsinak. Apa volt a tanú, elegánsan feszített félig új öltönyében. Félig új, merthogy a réginek valahol elhagytuk a zakóját és sehol sem találjuk - na ezt csinálja utánunk valaki:) Szerencsére kaptunk majdnem tökugyanolyat, vettünk új inget-nyakkendőt is, szóval apa is csini volt. Ott állt a lelkészbácsi asztala mellett a másik tanúval együtt.
Amikor indult a menet, sajnos a násznépnek forogni kellett, mert a hátunk mögül vonult be mindenki: először Malmi a mamájával, aztán a koszorúslányok, aztán Oosika apukájával. Néztem, ahogy jöttek a lányok: előttük jött a fotós hátrafelé lépegetve, és a fényképező olyan térdmagasságban volt... jólesett látni, hogy neki is ennyire tetszik a kicsi lány is, nemcsak a nagyok. Aztán amikor bekanyarodtak és megláttuk őket, hát majd elsírtam magam, ahogy komolyan, ünnepélyesen lépdelt, egyik kezében a kosárka, másikban Dia keze, fontosságának teljes tudatában. Aztán odaértek a lelkészbácsi elé, és a lány kivette a gyűrűtokot a kosárkából, odalépett a lelkészbácsihoz és csengő hangon azt mondta: tessék! és odaadta.
Apa utólag mesélte el, hogy amikor meglátta jönni a lányát, neki is majdnem kicsordult a könnye...
A szertartás kegyesen rövid és lényegretörő volt, a lelkészbácsi jókedélyű, nem kenetes, de hívő figura, ennek megfelelően magyar népmesékről és egyebekről perorált, mosolygós beszéd volt. A lány nyilván valamennyire unta a dolgot, de nagyon rendes volt, suttogva mondta, ha közlendője volt, és csak egészen kicsit játszott az árnyékával a füvön. Sajnos a szertartás vége nem kifejezetten szervezetten zajlott, egyszercsak rajtaütésszerűen elvonult az ifjú pár a táncparketthez, és ott fogadták a gratulációkat, holott arról volt szó, hogy majd amikor elvonulnak, akkor kell szórni a szirmokat. A lány nem tudta, mitévő legyen, mert tudta már régóta, hogy a szórás is feladata lesz. Aztán addig tiblábolt és akarta teljesíteni a feladatot, hogy a gratuláló tömeg közepén azt mondtam: menj, szórd meg Oosikát! Erre boldogan odarohant és Oosika lába elé szórta az összes rózsaszirmot, egyet kivéve, amit akkurátusan Malmi lába elé szórt. Nagy kacagás övezte a mutatványt. Én persze tudtam, hogy ez lesz, mert előre megmondta, hogy egyet Malminak fog szórni - és az tényleg egy volt:) Az én lányom meg szokta mondani, hogy mi lesz.
Utána már nagyon fáradt volt, szaladgált volna a medence körül, de a hosszú ruhában sajnos megbotlott, hasraesett, és még a homlokát meg az orrát is beverte a betonba, úgyhogy volt sirka. Ekkor elérkezettnek láttuk az időt, hogy elinduljunk nagymamához, merthogy nála táborozott őnagysága, míg mi lagziztunk. Most arról már nem beszélnék, hogy mennyivel jöttünk-mentünk az úton, merthogy apa otthonfelejtette a megrendelt pálinkát, és még jeget is vettünk, hogy behűljön, mire visszaérünk.
Azóta egyfolytában menyasszonyt játszik. Ma felvette anya békás pizsamafelsőjét, fejére illesztette apa paplanjának csücskét, és páváskodva járt-kelt a nagyágy tetején, majd közölte: fogd meg a fátylam!
Köszönjük, Oosika:)))))
