Szentendre

Most mit mondjak? Duna-part, kacsák, kavicsok, macskakövek, lángos, napsütés, könyvesbolt, fajáték.

Piaci légy

Ma hosszas tárgyalásokat követően végül a Lehel-piacra mentünk villamossal. A villamos külön helyet foglal el az életünkben, legfontosabb funkciója, hogy azzal jön át nagymama, illetve azzal megyünk mi nagymamához. A buszok ehhez mérten csekélyebb fontosságúak.

Szóval elzötyögtünk a piacra, ahol eltöltöttünk írd és mondd kettő és fél órát anélkül, hogy bármi értelmeset vásároltunk volna:) Kényelmesen végigsétáltuk az összes boltokat az emeleten, és meg kell mondanom, hogy a temérdek kínai árus mind mosolygott a lányra és a lányon, az egyetlen mufurc pillantást egy magyar kereskedőnő-párostól sikerült betakarítani, akik sérelmezték, hogy a lány megnézegeti a kerámiatököket. Ne mondjam, hogy semmit le nem borít, semmit össze nem tör, semmit fel nem dönt... mintagyerek:)

Találtunk egy szuperjó kis fajáték-boltot is az emeleten, egy fiatal srác ült bent, aki egyetlen nyekk nélkül hajolt le a gitárhoz, mikor kismackó elkezdte pengetni, és elkezdett neki akkordokat fogni, hogy szép muzsikát tudjon játszani a lány... na ide fogok járni mindig fajátékért, megérdemli a srác. Sajnáltam nagyon, hogy nem volt nálam pénz és nem tudtam vásárolni. De visszamegyünk, ebben teljesen biztos vagyok.

- Kék a gitár.
- Igen, babám, kék.
- Űrhajós pizsim is kék.
- Igen, babám, az is kék.

Az eladó srác csendben röhögött:)

Kirándulgatunk

A háromnapos ünnep alatt sikerült

- egyszer egy nagy bevásárlónapot tartani, amikor is délelőtt ÉS délután is vásárolni mentünk a manóval. A lány a földkerekség legrendesebb gyereke, még ezt is bírta, inkább apját kellett felkészíteni a délutáni menetre: tudod, ott szoktunk nézegetni, legyen türelmed. Tudod, ott szokott játszani kicsit a játékokkal, megnézegeti a plüssöket, tíz perc, bírd ki légyszíves. Tudod, ott lépcsőzni szoktunk, majd segíts. Tudod, utána ki szoktunk menni megnézni a szökőkutat, csak tíz perc, légyszíves ne türelmetlenkedj. Na, kb. fél-háromnegyed órás agygyúrás után végül sikerült tökéletesen zökkenőmentesen lebonyolítani a délutáni vásárlást. A délelőttiről inkább ne beszéljünk. Az milyen, hogy a lány közli apjával, hogy ne kiabálj?:)

- egyszer felmenni sétálni a Várba. Ez természetesen az utolsó napon történt, és már ott álltunk cipőben, de még kabát nélkül, mikor apa közölte, hogy ő mégiscsak jön velünk. Mivel nagymama is jelezte igényét, megfűztem apát, hogy őt is vigyük el. Így négyen kerekedtünk fel autóval a Moszkva térig, onnan 16-os busszal fel a Szentháromság térre, és ott kezdődött a bámészkodás. A lány minden szobrot messziről kiszúr, bámulta a Halászbástyát, de leginkább a Mátyás-templom kicsi tornyán a hollót. Ahogy sétáltunk a Vár felé, egyszercsak földbe gyökerezett a lába, és beletelt fél percembe is, mire rájöttem, hogy szökőkutat lát a túloldalon. Aztán persze megnéztük a turult meg a huszárt és az egyéb fontos várkellékeket, kaptunk egy nagy perecet, aztán hazabandukoltunk.

Tegnap is elmentünk csavarogni, most az Andrássy úton mentünk, Oktogontól egészen az Engels térig (nekem ez már így marad:) ). Az Operába is bementünk, nagyon tetszett a kismókusnak, közölte, hogy "Opera jó". A maszkok és a hangszerek tetszettek a legjobban, ez utóbbiak az ajándékboltban terültek el.

Délután úgy szeretgettette magát, puszálgattatta magát a kanapén, hogy odaégettem az olajat, amit már feltettem melegedni:)

Este a kádban megint csinált hangocskát, azzal játszottunk. Egyszercsak megszólal, láthatóan forogtak a kerekek a fejében, és azt mondta:
- Anya nem tud ilyen kicsi hangot csinálni, mint Nómi, csak Nómi tud ilyen kicsi hangot csinálni.

Szabatos, csini összetett mondat. Kezdődik:)

A vegytiszta zsenialitás

Azaz mit kezdjünk az elfekvő másfél kiló kinder-mütyürrel. Ez egyszerűen Nobel-díjért kiált:

Útipárna

Leborulok a nagysága előtt. És megyek polisztirol-gyöngyöt venni.

Krumplifejű palacsinta

Kismackó tegnap nagyot alakított Patrícia szemészdoktor-néninél. Mondta a dokinéni, hogy általában 3 éves kor alatt nem sikerül jól a látásvizsgálat, mert nem tudják megmondani, mit látnak. Ehhez képest a lány egyrészt hibátlanul ismerte fel a sztereólátásos lapon az ábrákat, másrészt a többi kis kártyán, amit mutatott neki a dokinéni, mindent felismert és megnevezett, kivéve a széket meg a fenyőfát. De ezekkel sem volt gond, mert mondtam, hogy széket nem szoktunk rajzolni, fenyőfát meg nem így szoktunk rajzolni. Amint ezeket kiejtette a vizsgálatból a dokinéni, hibátlant produkált.
Kétszemes látása nagyon jó, egyszemessel sincs gond, nincs belső kancsalság és fénytörési hiba. Egyelőre minden rendben van.

Anyjánál már nem annyira, de nem megoldhatatlan. Amíg engem vizsgált a dokinéni, kismackó a nagymamával elüldögélt a sarokban, megették a túrópontot (amit imád), és elolvastak három mesekönyvet, amit előrelátóan magammal vittem. Egy másodpercig se zavart senkit a lány.

Mentünk busszal, mentünk metróval, mentünk Combinóval, hazafele meg apa elénk jött a Nyugatiba, ennyivel is könnyebb volt az élet. Különösen, hogy a lány délután nem aludt, így viszont az autóban szundikált egy gyenge félórát, úgyhogy valamennyire magához tért lefekvésre. A kádban úgy pancsolt, mint már régen, egészen a zuhanyig beterítette vízzel a fürdőszobát, mondtam is apának, mikor jött be leváltani, hogy hozzon esernyőt.

Megkérdezte tegnap a klasszikust:
- Hogy hívják a cukorkásdoboz nevét?

Egymásra ragaszt három matricát:
- Ölbe veszi!

És mondja, mondja, mondja... hálajóistennek:)

Hivatalosan is beteg

Csak épp senki nem tudja, mi baja a lánynak. Egy hete minden éjjel köhög, de annyira, hogy hány is tőle, irdatlan mennyiségű slejmek jönnek fel. Tegnapelőtt volt aránylag nyugodt éjszakánk, de ma reggel fél 7 körül átkéredzkedett a nagyágyba, és már nem aludt el, viszont a reggeli tejecske után jött az obligát köhögés-slejm-hányás. Hihetetlen technikával gyakorlatilag az ágynemű összes darabját és a pizsijét is lehányta. Szóval hiába húztam 2 napja ágyat, megint neki kellett futni.
Enni jól eszik, de a kondija baromira elment. Volt ez a jó 5 nap viharos szél, szobafogságon tartottam a naccságát, hát látszik is. Viszont két napja sétálunk megint, végigjárja az egy-másfél órát, lépcsőzget, nézgelődik, de rettentően lassan jár, nem tudom, miért. Talán nem akar zihálni, vagy nem kényelmes valami ruhája, nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy amikor megyünk majd végre ortopédiára, akkor bemegyünk a neurológiára is.

Ma itt volt az ideális bébiszitter és élete párja, sajnos nem e minőségben:) de azért jókat játszottak, gyakorlatilag el tudtam mosogatni, ágyat tudtam húzni, el tudtam pakolni, mindezt baráti látogatás ürügyén. Király volt:) Vacsorát ma apa főzött, na miért is kellett mosogatnom... ugye?:) De jó volt, sütöttem bögresütit, csak épp nem bögrében, hanem tálban. Azért úri dolog, hogy negyedóra alatt kész a sütemény. Lány úgy bepofázott belőle, hogy nézni is öröm volt. De előtte rendesen evett a gulyásból is. Mostanában az megy, hogy ha a falatot előtte valakinek odakínáljuk (kindertojásos lovacskának, macinak, törpinek), akkor utána hang nélkül bekapja. Így elég sokáig ki lehet húzni az édességet.

Rákapott a "nem"-re, pusztán a nem kedvéért. Tartok tőle, hogy ebben apja jelentős mintát szolgáltat. Majd megpróbálok vele beszélni, de most elég nehéz, gyakorlatilag nem múlik el nap anélkül, hogy legalább egyszer össze ne kapnánk. Pedig igazán béketűrő vagyok (majdnem azt írtam, békatúró). Talán pont ez a baj. Mindegy, ez is elmúlik egyszer...

Sose adom fel

Nyilván még egyetlen kötött dolgot se fejeztem be, amit elkezdtem. Most épp kész van egy poncsó, amit viszont fel kell fejteni, mert semmilyen mérete nem jó. Azt is eldöntöttem menetközben, hogy a fonalból mellényt vagy pulcsit kötök, mert a poncsó egyelőre marhaság. Aztán van egy majdnemkész-eleje meg majdnemkész-háta egy pulcsinak. Aztán elkezdtem egy fehér sálat. Most nem beszélnék apa kb. 5 évvel ezelőtt kötni kezdett pulóveréről, mert nem tartozik ide (és mert nem a kötős kosaramban van, hanem a szekrény aljában).

De ezt a sapkát megkötöm, meg én:)



(forrás:itt)

Pöttyös

Mióta a lány beteg, gyakorlatilag kizárólag babatejecskén és túrórudin él. Kecsegtethetem én virslivel, főzelékkel, rizzsel, vajas-mézes kaláccsal, zsömlével, almával, banánnal, és itt még az egész kamrát felírhatnám, gyakorlatilag kizárólag túrórudit és kindertojást kér.

Persze kap.

:)

Szobafogság

Krumplifül kisasszony még mindig taknyos, anyjához hasonlóan. Apja már nem taknyos, csak néha trombitál egy-egy irdatlant, éjjel meg egetrengetően horkol. Azonkívül felvette azt a nyájas szokást, hogy álmában szó szerint rámhengeredik. Ezt akár kedves ragaszkodásnak is vehetném, ha ilyenkor nem a hátán feküdne és nem lenne olyan nehéz, mint a sár. Na jó. Akkor mégis inkább kedves ragaszkodásnak veszem:)

Kismackó egyre tisztábban beszél, bár tegnap jól megnehezítette a dolgunkat, egyfolytában a szomorú béékáról értekezett. Félórába és szerencsésen megválasztott Kaláka-lemezbe telt, mire rájöttem, hogy nem béka, hanem birka az, ami szomorú, és itt már sínen voltunk.

Enni nem nagyon akar, már megint bukizott rengeteg slejmet, délután is, éjszaka is. Marad a tejecske meg a túrórudi, szerintem azt még álmában is képes lenne enni.

Este beszélgetünk állatokról, és hogy mit esznek:
- Nyutyi, nyutyi.
- És mit eszik a nyuszi, babám?
- Jókahutyit!

Tehát, tankönyvírók, hegyezzétek ceruzátokat: a nyúl rókahúst eszik.

Már megint ezer éve

De nem baj, mert a csajszer egy tündér. Persze most megint olyan taknyos, hogy nem lát ki a fejéből, ráadásul most meg is túráztattam az egészségügyben, ami egy röhej és önmagában külön puffogást ér meg, de ezzel együtt egy tündér.
Higgadt, nyugodt, a legnagyobb hisztije az, hogy fejhangon rikkant kettőt, majd alaposan körülnéz, aztán megfontolt tempóban odaveri a fenekét a föld kiszemelt pontjához. Ha megkérdezem, hogy megcsípte-e a hisztikígyó, bólogat. Ennyi. Ja, meg anaanaanaanaanaana és anaöbeanaöbeanaöbe mantrák végnélküli ismételgetése. Ha megkérdezem, miért kell ölbevenni, jön a válasz: azért.
És vigyorog.
16 kiló, 96 centi, már kezd néha elszakadni a földtől, de igazából akkor szeret levegőben lenni, ha a vállamra kapom és dobálom. Apát sajnos nemigen lehet rávenni ilyen játékokra, pedig inkább az ő erejének valók.
Anya kicsukja vagy kihunyja a szemét, ha a lépcsőházban ég a lámpa - este van vagy esteledik. Mondja, mondja. Most sír, megyek orrot szívni.