Mókusfül ül az előszoba szőnyegén, miközben főzök, és a rajzolótábláján rajzol. Először vihart, meg mennydörgést, meg villámot, meg zuhét. Aztán megszólal:
- Ez itt erekció!
- Micsoda, kicsim?
- Egy erekció.
- Erekció????
- Igen. És jön hozzá a nővérke.
- Nem injekció?
- Nem.
Három másodperccel később krátereket üt a táblába, úgy rajzolja az esőcseppeket, és mondja:
- Itt a direkció. Erre van a direkció.
Tudnám, mire gondolt...
Merthogy levelet kaptunk. Nyitom a postaládát: benne rózsaszín boríték, kék tintával megcímezve. A kisasszonynak. Mondom neki:
- Levelet kaptál, babám!
Néz, komoly arccal. Megfordítom a borítékot.
- Nézd csak, ide van írva, hogy ki küldte.
Néz rám, mintha azt mondaná: te hülye, hát nem tudod, hogy én még nem tudok olvasni?
- Nézd csak meg, bogár, milyen betű ez az első?
- O betű.
- És kinek a neve kezdődik O-val?
Arc felragyog:
- Oootyika!
És rögtön dob vagy 8 puszát a borítéknak. Elindulunk a lifthez, és emeli kis kezét a füléhez, mintha telefonálna:
- Ootyika, megkaptuk a leveledet!
Kibontjuk, elolvasom neki, megfejti a találós kérdést, mert egy figyelmes levelező természetesen nem mulaszt el feladványt adni a kisasszonynak, aztán pihi.
Pihi után megérkezik apa, akinek persze elújságoljuk, hogy levelet kaptunk. Addigra már megfejtjük, hogy a madarak azok baglyok, bár elsőre csak a különleges kék bagoly nyerte el e minősítést, a többiek később jöttek. De amint elkezdtünk azzal foglalkozni, hogy ezek baglyok, persze rögtön jött a kérdés, hogy mit csinálnak. És miért ülnek ott. És miért vannak ilyen sokan.
Apja kérdezi:
- És? Örülsz a baglyos képeslapnak?
Mire a lány rögtön füléhez emeli a kezét, és eltelefonálja:
- Ootyika, nagyon örülök a baglyos képeslapnak!
Emlékszem valakire, aki aggódott, hogy a lány fog-e emlékezni rá... :))))))
