Másfél hete a Balcsin dágványozunk nagymamával és a manócskával hármasban, és kismanó máris szárnyakat kapott.
Az még szinte semmi, hogy kinőtte az aktuális pelusméretet és felsőbb osztályba léptünk, így eggyel nőtt a pelusköltség nagyságrendje. Az is, hogy eszik, mint a gép, kis bélpoklosom, úgyhogy a két doboz tápszer gyakorlatilag kevés a két hétre.
Elkezdett négykézláb rugózni, az ölemben feláll, megmász minket, ha elég érdekes tárgyat rejtegetünk előle, mint pl. szemüveg. Boldog vigyorral a fején mászik, mit mászik, rohan be a medencébe, akár van benne víz, akár nincs, és pacsál, a vizet kóstolgatja, időnként le is tüdőzi, ilyenkor megsértődik rá. Tanulja húzni a sárga csigulit, a tehénkét, nagymamával olvassák a könyveket, egyedül iszik és egyedül vesz a kekszesdobozából, amit odakínálunk eléje.
A legnagyobb hőstettet azonban ma követte el: a pokrócon addig-addig mókerált négykézláb, míg kis kezére támaszkodva egyszercsak felült. Apának még nem mondjuk el, egyrészt apa büntiben van, mert panaszkodott, hogy mindig csak a gyerekről tudok beszélni, másrészt majd akkor mondjuk el, ha már többször meg tudja csinálni.
Tündér keresztanyja szerint a lány többször bejelentkezett nála, szóval a hozott képességeivel sincs hiba, még mind működik.
Csuda érzés nézni, látni, ahogy nyiladozik az értelme számunkra is látható módon, ahogy tanulja használni a testét és a tárgyakat, amik körülveszik.
Ja, a füvet még mindig utálja:)
