Nagylány

Két nagycopfban vonulunk mindenfele, most már a hellokittys hajgumit is be tudtam tenni a hajába, bár abban nem a hellokitty a lényeg, hanem a piros alapon fehér pettyes masni, amin a cicafej található. Merthogy piros harisnya, piros felső, drapp kordbársony kötényruha dukál hozzá.

Ma voltunk Ági-koncerten, a lány érdeklődéssel nézte, hogy itt most más a rendszer. Nem táncoltunk Ágival, nem jártunk körbe, hanem figyeltük Ági produkcióját. Édes volt, mert lehetett hallani, hogy Ági nagyon izgul. De jó szívvel csinálja, úgyhogy megbocsátjuk a hibákat:) És tulajdonképpen dicséretes, hogy nyomokban-halványan, de mintha afféle Vilmos nyomdokaiba lépésre történő próbálkozás lenne. Sose baj, csak még ki kell forrnia. De hát Ági fiatal, van ideje.

A délutáni alvás már bugyiban megy, kéremszépen, és rendkívül kevésszer pisil a kisasszony, bár akkor alaposat. Azt hiszem, kicsit talán túlságosan is visszatart, de amíg jól eszik-iszik és kiadósakat pisil és legalább napi egyet kakil, én nem panaszkodom, különös tekintettel arra, hogy mekkora is az a kaki... :) Őszinte gurgulázó kacagással nyugtázza, amikor a kaki belecsobban a vécébe, és persze rögtön kommentálja is, mint mindent és bármit. Mostanában azt játssza, hogy szerepet cserélünk, és ő anya, én meg ő. Hát ebből azért vicces kombinációk jönnek ki. Továbbá előbb-utóbb minden játékra sor kerül: betegek lesznek, és kegyetlenül meg lesznek gyógyítva. A legjobb:
- Fáj a baba hasa.
- És miért fáj a hasa?
- Mert sokat tévézett.
Atom egy diagnózis...:)

Este-reggel már apa-féle tejet iszunk, eddig mézzel, most legújabban kakaóval, de szigorúan és megalkuvás nélkül cumisüvegből. Ezen egyszerűen nem is folynak tárgyalások. Tárgyalási alapot képez viszont az önálló - és SZÉP - evés, az önálló fogmosás és öltözés. Már kilátásba helyeztem neki, hogy az oviban ezeket neki kell. Mire mély meggyőződéssel közölte:
- Majd megtanuljuk. Megtanítasz.

Sajnos a meseolvasással rátört a nemakarom-korszak is, ebből a szempontból rendkívül rosszat tettek az Annapetigergő-mesék, szabályos nemakarom-napokat tart, és közli is, hogy nem akar semmit. Viszont komoly dolgokban még nemakarom-napokon is simán zöld ágra lehet vele vergődni. Nagyon helyesen disztingvál.

Most már lassan kéne gyerekszájakat gyűjtenem, mert egyrészt szédítő ütemben gyártja őket és már egyszerűen nem emlékszem vissza, másrészt ahogy egyre tisztábban beszél, egyre kevesebb bájos félremondás születik. Tegnap például kérdezem tőle:
- Mi van a rajzon?
- Egy sárkányt eregető kisfiú.

Így. Ezzel a szerkezettel, ebben a megfogalmazásban. Tökéletes, mondhatni választékos. Már jópárszor mondtam, hogy szegény gyerekemet azért nagyon fogják utálni az iskolában a tudálékosságáért... :)

Velneszfitnesz

Rendkívül vicces dolog ez a pénzbedobós internet. No meg a billentyűzet se kutya. Mnden második betűt fogad el.

A tapolcai Pelion szállóból jelentkezem, ahol a kisasszony élete első wellness-nyaralását követi el. Mivel rendkívül jól érzi magát, lesz több is:)

Pancsolunk a medencében, kirándulunk Keszthelyre meg Hévízre, holnap Sümegre, miközben apa otthon húzza az igát, és aranygaluskát vacsorázunk, míg apa káposztaleves-kúrát tart.

Hiába, élni tudni kell:)

Esik az eső

Így legalább lehet pöttyös gumicsizmában menni apával a sima boltba. Nézem őket az erkélyről, ahogy bandukolnak kézenfogva, a lány minden pocsolyába gondosan beletoppant. Helyesek.

Úgy néz ki, talán túlvagyunk a húsvétkor elkapott nyavalyán. Volt láz, volt fulladozó köhögés, hányás vagy 3-4 napig a slejmtől. A lány már nagyon ki van művelve, ha úgy érzi, hogy szükség van rá, szól, hogy kell a lavór. Az összes létező ruhája és ágyneműje ki van mosva, legalább most minden tiszta:) És persze készülünk a nagymamával lebonyolítandó tapolcai pancsizásra.

Egyre inkább szobatiszta, gyakorlatilag szinte teljesen, csak ha megijed valamitől, akkor pisil be, ez persze nem itthon szokott előfordulni, hanem mikor elmegyünk. Meg kell tanulnom, hogy viszek váltás ruhát. Nyilván akkor pisilt be, amikor épp nem volt nálam, mert már kezdek azért hozzászokni:) És mesél, és mesélni kell neki.

Húsvétra kapott Playmobil doktornénit meg gyerekeket meg babakocsis családot. Azóta sokszor játszik doktorost, ma épp rendelt a doktornéni.
- Most a kislány megy a doktornénihez. Fáj a hasa, mert sokat tévézett. Kap rá szurit.
És tényleg, mert a doktornénis készletben van pici injekciós fecskendő, tehát van szakszerszám is. A nagy mesék még pisilés és fürdés közben mennek. Tegnap este is bemegyek a fürdőbe, mire rám néz, és azt mondja:
- A Pop egy másik óvodába jár. Én majd iskolába fogok járni.

Mostanában este apával száll ki a kádból és ők mosnak fogat, én már csak öltöztetni kapom meg, és az első esti mese apával zajlik. Szegény apa lázad, már nagyon unja Annát és Petit, de nincs kegyelem, mert most az a mesekönyv a sláger. Apa persze nem apa lenne, ha nem boltolná le, hogy ő most inkább szilszált fog olvasni, és azt olvassa.

Továbbá ma történelmi jelentőségű nap van: a kisasszonyka rendes felnőtt tejet ivott reggelire. És délután. Kíváncsi vagyok, mi lesz este:)

Éjjel egykor

élvezem a családi létet. Csend van, nyugalom és tisztafüggöny-illat. A konyha felől némi kenyérillat szivárog, otthonos sötétségben az íróasztali kislámpa meleg sárgája mutatja a kuckóm határait. Ha kimegyek akárcsak az előszobába, hallok egy erőteljes, férfias hortyogást, ha bedugom a fejem a gyerekszoba ajtaján, hallok egy babaszuszogást. A lány néha-néha megnyikkan álmában, volt már rá példa, hogy beszélt is. de alapjában véve a meleg pizsamába öltözve elvackol valahol a kiságyban, a paplan legkisebb igénye nélkül. A pocakja tele szilvásgombóccal meg estimesés tejecskével, a plafonon derengenek neki a saját csillagai, és a zsiráfos függöny gyengéden illatozik, azt is kimostuk ma. A konyhában otthonosan ropog-kattog a bútor, gurgulázik a hűtő, a nagyszobában békésen ketyeg az óra, a fürdőszobában még érződik az esti babafürdetés illata.

Baba. Már nem baba. Tegnap óta viszont az a sláger, hogy mesélni kell, mit csinált babakorában. Délelőtt egy nagy hancúrozás után a nagyágyban apja óriási nagypárnáján kötött ki, úgy, hogy félig a párnán feküdt - ami félig az ölemben volt -, félig az ölemben. Olyan volt, mint néha babakorában, hát rögtön ringatni is kezdtem. És elmeséltem, hogy mikor pinduri baba volt, akkor is ezt csináltam. Áhítattal hallgatta a mesét, és fel nem kelt volna, meg nem moccant volna. Este meg közölte: pólyásbaba akarok lenni. Ez azt jelenti, hogy a lábát úgy kell a törölközőbe bugyolálni, mint régen. Ma anyás napunk volt, kéremszépen, és nem mondhatnám, hogy nagyon bánatos vagyok miatta:)