Holnapi ebéd

Zseniális ötlet, már kezdtem kifogyni a főzelékekből:

Sárgaborsóóóó!

Szakad a hó, Holle anyó

Arra ébredtünk - nyilván kettecskén a nagyágyban -, hogy megint fehérbe borult a világ, kavarogtak a hópihék a jegeces szélben. Természetesen nyomban eldöntöttem, hogy rendrakós napot tartunk. Ennek jegyében végre egyberaktam az összes legót, amitől felszabadult egy kartondoboz. Aztán kiraktuk a mosogatógépet. Azazhogy együtt kezdtük, de aztán a lány örömmel felfedezte benne a merőkanalat, és felkiáltott:
- Ez éppen jó lesz nekem! - és elrobogott.
- Mire lesz neked jó?
- Evezőnek! - és bepattant a kartondobozba, leült, evezni kezdett a merőkanállal, és közölte:
- Leus vagyok, kajakozok.

Majd kijön az előszobába, belebújik a gumicsizmába. Közli:
- Útnak indulok.
- Hová, babám?
- Messzi-messzi Angliába.
- És Angliában hova mész?
- Stocktonba! - majd nekiindul a nagyszobának.

Gyere be, rózsám, gyere be

... csak magam vagyok idebe. Azaz: táncházban voltunk. Eddig ez a legnagyobb kihívás a kisasszonynak, minden mást csípőből megold kb. másodikra (kivéve az ugrálást, egyelőre nem hagyja el a földet), de itt a tánclépések gyorsan változnak és gyorsan jönnek egymás után, szóval ezt az idő legnagyobb részében néztük-hallgattuk. De azért tekeredtünk, mint a kígyó, bújjbújjzöldágaztunk, sőt, még megyagőzösözni is beállt a gyerekek sorába, aztán kis spéttel rádöbbent, hogy ja, nem anya fogja, es akkor kimenekült a sorból:) De ezzel együtt azt közölte, hogy jöjjünk még. Úgyhogy vettünk is bérletet, bár már nem 10 alkalom lesz ebben a sorozatban, hanem kb. 6, de egyelőre elég is lesz.

Persze most nem a normál formáját futotta a lujzi, mert az éjszakázás sokat kivett belőle, dőlt, mint a zsák ideoda, még kicsit nyekeregnie is sikerült. Mondjuk ma megint meghajtottam egy kicsit, mert táncház után elmentünk az Ikeába nagymamával, és a lány kapott előzetes szülinapi ajándékot, mert imádja, és mert a nagymama már megint költekezik. Mikor hazaértünk, össze is rittyentettem, de azért még szükség lesz erős férfikézre, mert a lábait egyáltalán nem vagyok képes becsavarozni. Egyelőre forog, meg be lehet csukni, és ezek a fő szempontok. Ja, én meg kaptam egy nagyobb kosarat a kötéseimnek.

Reggel, mikor bementem a zuhanyba, kisasszony berobog a nyakába akasztott kicsi sárga elemlámpával:
- Megjött a doktorbácsi!
- Miért, ki beteg?
- A rádió!
- És meggyógyítod?
- Persze, hiszen doktorbácsi vagyok!

Tegnap este elkezdtük festeni a gyerekszoba falára a dekorációkat (márminthogy kartonra festünk, nem a falra), úgyhogy odaköltöztettem a lányt is a nagyasztalra, és ő vízfestékezett, amíg én Katát és Babócát gyártottam. Mikor végeztünk, mondom neki:
- Na, kis Picasso, mára ennyi.
- Kiaza Picasso?
- Picasso egy festő bácsi, nagyon híres volt.
- Hol lakik Picasso?
- Már nem él, babám, régen élt.
Fejét lassan ingatva, mély átéléssel:
- Nagyon-nagyon régen találkoztam Picassoval.

Lusta banda

Ma a világon semmit nem csináltunk. De semmit. A lábunkat se tettük ki a lakásból. Persze a semmibe beletartozik kb. egy óra dombérozás a nagyágyban, amikor is kisasszonyka úgy ráhuppant a derekamra, hogy komolyan azt hittem, most valami elszakad benne. Továbbá a 8-as kötőtűvel először hegedült, aztán bőgőzött, aztán gitározott is volna, csak mondtam, hogy a gitárhoz alapesetben nem használunk vonót.
Felfedezte, hogy a fellépőt a fürdőszobán kívül is lehet használni, például a gyerekszobai könyvespolc elérésére és legfőképp lerámolására. Kb. félóra után a gyerekszoba padlóját egyenletes vastagságban borították a mesekönyvek. Cserébe viszont felfedezte a régi lapozós könyveit, legnagyobb sláger az "ébresztős", egy kis fürdőkönyv, amiben a reggeli felkelés rekvizitjei vannak. Rögtön neki is állt hajat mosni vele, merthogy a hátulján tejesüveg van, az meg hasonlít a samponra.
Aztán következett a maratoni mesenézés. Mazsola, Tádé, Nagy hoho, Fülesmackó, végtelen számú variációban. Este pedig az abszolút slágernek bizonyuló Baby Tv-re tévedtünk. Hát ez közepesen nagy hiba volt, mert nagyonnagyon tetszett neki. És van abban valami, hogy ha már tv-ben nézünk mesét, akkor ezeket nézzük. Tökéletesen felfogható, érthető, rövid, zömmel csak zenés kis animációk. Még én is ottragadtam vele, a kanapén a paplanba bagyulázva ültünk egymás mellett és lelkesen kommentáltuk a meséket. Már csak a szotyi hiányzott. (Helyette ott vacsoráztunk piknikrendszerben, mert a nagyasztalon viszont széthagytuk a festés összes kellékeit. Megkezdtem a kiságy melletti fali világ elkészítését. Kisasszony meg pingált.)

Holnap 10 órakor táncház. Nem minden papsajt:)


Update hajnali fél 2-kor: kisasszonyka 1 óra után megjelent, hogy tejecske. Majd közölte, hogy nem szeretne anya nélkül lefeküdni. Kompromisszum: idejöhet a kanapéra, míg anya befejezi a dolgozót. Idecipeltünk vagy 6 lapozóskönyvet, amiket szépen egyesével idehordott mellém - merthogy ideköltözött a lámpafénybe a kis fehér székkel - és felolvasott, majd közölte:
- Elmegyek, meglátogatom szegény tökmamát, mert egyedül van, ne aggódj, mindjárt visszajövök, nem megyek sehova.
Idehozta a tökmamát, megnézegette, közben kakilt egy egészségeset, majd megkérdezte:
- Hátadig vagy kakis vagy nem?

Most, hogy befejeztem a melót, elviszem aludni. Remélem, el fog aludni.

Csiribiri

Ma megint kipróbáltunk valami újat. Csiribiri tornán voltunk Ágiékkal. Jóval tempósabb, mint a Manótorna, de utóbbit egy szeretetteljesebb csaj tartja. Mindenesetre a huligánbébi ezt is nagyon élvezte, szaladt, guggolt, ami mondókát már ismert, azt mondta is, és a foglalkozás végén volt nagy boldogság, aztán rögtön nagy csalódás. Jött az ejtőernyő, és abban mindegyik gyereket megzsippzsuppoltatták. Ez volt a boldogság. A csalódás az volt, hogy csak egyszer, kiskisasszony sírva is fakadt rajta, annyira szeret zsippzsuppolni. Egyébként mindenki azon vigyorgott, hogy szegény én, mert elég sok gyakorlatnál emelni kell a gyereket. Aki a nagymama mérlege szerint immár 19 kiló. Majd a magasságát is megmérem, kb. egy fejjel nagyobb minden más gyereknél a csoportban. Hiába, anyja lánya.

Aztán ismét 105-ös buszra kaptunk és eljöttünk a Béke térig. Bementünk még a simaboltba, vettünk finomfőzelék-alapot, úgyhogy a heti kihívás is megvan. Most pedig békésen szundikál a nagyágyban, hálistennek ma már nincs lyukas nap.

Lusta nap

Ma nagymama-terápiás napot tartottunk. Odaértünk délben, és vacsora után jöttünk haza. Már ránk fért egy kis nyugis nyaralás, mivel apja ma elhúzott Miskolcra dolgozni, és ezt a szokásos felpörgött élet előzte meg, megspékelve a sógor szülinapjával.

Nagymamánál mindig jó az élet, ott engedélyt kapunk a fülrepesztő visítozásra, amit persze minden szobában és minden hangerővel ki kell próbálni. Meg lehet huligánkodni a szekrényekben. Meg fel lehet mászni az ebédlőasztal tetejére és lehet ott illegni-billegni. Rendkívül kreatívan kitalálta, hogy a piros sámliról felér az asztal lapjára, és hogy kis kukacolással tökegyedül fel tud mászni az asztallapra. Hát fel is mászott, vagy hússzor.

Bepuszilta az ebédet, utána két mandarint. Meg utána még hármat. Csoda, hogy kibírta a pelusa a rengeteg pisit. Pakol, dalol, mesél, könyvet vesz le a könyvespolcról, nyitja, olvassa, mondja. Pihenésről persze szó se essék. Illetve esik, nagymam elvitte magával a nagyágyba, ahol természetesen nagymama szundított el, miközben mi békésen matricázgattunk mellette.

Este még egy nagy csoda történt: taxival jöttünk haza (nehogy a villamoson elaludjon, nekem két teli szatyrom volt még a hátizsák mellett, kizárt, hogy haza tudtam volna cipelni, mint múltkor). Alig élt már, de a taxizás annyira tetszett neki, hogy még mielőtt kiszálltunk volna, mondta a taxiban: ez jó volt.

Büdös kutya.



(kép az Allposters.com-ról)

Új év, új mesék

Már elmúlt a karácsony és az újév is eljött, de régen jutottam géphez.

A karácsony szuper volt, bár mozgalmas. Mi csak 24-én éjjel jutottunk odáig, hogy feldíszítsük a saját fánkat, de megérte az éjszakázás: kiskukk kijött reggel, belépett a nagyszobába és szó szerint földbe gyökerezett a lába, mikor meglátta a csillogó karácsonyfát, és azt mondta: jaj de szép!

Persze kapott rengeteg ajándékot, babaházat, pénztárgépet, ujjbábokat, tonnányi könyvet, élvez mindent, de nagyon érdekes, hogy azonnal elő kellett venni a régi mosolygós házikót, amit tavaly karácsonyra kapott.

Majd még biztos jutnak eszembe karácsonyi dolgok, de most az foglalkoztat, hogy tegnap este némi noszogatásra ugyan, de belekakilt a bilibe, igazi echte bilikakilás volt, le is engedtük a wc-n, hogy elküldjük a tengerbe. Végülis... fél éve olvasgatjuk Samu meséjét, lassan lesz foganatja:)

Voltunk Manó-tornán, élvezte. Voltunk csicsergőben, imádta. Voltunk családi játszóban, állandóan vissza akar menni. Kezdődnek az eljárkálós napok, amikkel felkészülünk az ovira. És kezdi unni az itthoni társaságot:)