Fontos első dolgok

Az első megfázás megvolt 3 hónaposan.
Az első oltást már el is felejtettük.
Az első fognak is már majd féléve.
Az első hányás viszont ma éjjel volt.

Cukor, te édes

Afrancba.
Tudtam, hogy biztosan nem jó, de hogy ennyire rossz, azt azért nem hittem volna.
Úgyhogy búcsú a fehér kenyértől, a pogácsától, a születésnapi tortától, a fagyitól, az epertől, az őszibaracktól, a banántól, a körtétől, a tejcsokitól, a krumplifőzeléktől, a rizottótól.
És megint isten hozott tönkölybúza, túró rudi de szigorúan egyesével, párolt zöldség, sovány hús, gyümölcsjoghurt, ricottadesszert.
És isten hozott torna, és plusz napi egy rituálé, ha ugyan nem több.

De itt bóklászik egy tízhónapos, akiért ezt az egész hacacárét érdemes csinálni.

Kicsibogaram

Kicsibogaram minden nappal egyre szórakoztatóbb, minden nappal egyre több újdonságot produkál. Egész álló nap akadémiai székfoglalót tart a saját nyelvén, különböző játékok szájba applikálásával kísérve, különféle trükkökkel emelgeti a súlypontját, és kezdi elsajátítani a rendetlenkedés tudományát. Én meg rendkívül mufurc vagyok, hogy pont most kellett beesnie egy irdatlanul loholós munkának, ja meg egy másiknak, ami csak halálosan sürgős, cserébe nem nagy, szóval sűrűsödik az élet.

Szupertanti meg megvette élete második autóját, és rájött, hogy fogalma nincs a vezetésről. Ezt eddig is mondtuk neki, de most megjött a sajátélmény. Apa felvállalta, hogy megy vele vezetni, mit ne mondjak, rá is fog férni.

Kezd valahogy összerendeződni a világ, talán már nem is vagyok olyan likacsos, mint mostanában voltam. Főztem rendes vacsorát köretestül, csináltam kovászos uborkát, bár kicsit kevésre sikerült, na majd meglátjuk, mire megyünk így, bízom benne, hogy ha nem is lesz kánikula, azért a meleg kitart annyira, hogy megfőzze. Már virágokat is sikerül locsolnom, és a gyermek már nem kizárólag üveges és zacskós kaján él, szóval talán visszatalálok most már a normális formámhoz.