Sportszerda és lusta csütörtök

Szerdán erős napunk van, délelőtt tánc, délután torna. Mondjuk jobban örültem volna, ha ez a két foglalkozás két külön napra esik, de ha ez van, hát ez van.

Mackófül tegnap nagyon formában volt, mintaszerűen, gyönyörűen mintegy előtáncolta a lépéseket, és igen, már mindegyiket tudja, csak nem feltétlenül akkor és abban a sorrendben, ahogyan kell. Kevesen voltunk, és az a kevés gyerek is megérezte a tavaszt, szétszaladtak, mint a pincebogarak, de nem volt baj, mindenki nevetett. Tánc után elsétáltunk a legújabban felfedezett játszótérre, ahol a kisasszonyka már egyedül hintázgat a nagyoknak való hintán, homokozik, és végre találtunk egy olyan libikókát, ahova kényelmesen tudok vele felülni, nochdazu még én is élvezem:) És ott a legszuperebb játék, a hullámvasút. Egyszerűen isteni, mindketten rendkívül jól szórakozunk:) Fél kettőre értünk haza, épphogy ebédeltünk valami teljesen jelképeset, és már hajtottam az ivadékot ágyba. Sajnos szűk egy órát alhatott csak, mert mentünk Cilihez. Villamosra fel, anya zsebébe pörölycápa, lány fejére kalózkendő, és már robogtunk is. A siker ma leírhatatlan volt, de azért próbálkozom: a kisasszony megtanult leugrani a puffról, és saját kérésére felmászott a bordásfalra! Világszááám! Torna után még egy meglepetés várta, nagymama leugrott a művházba, úgyhogy a kisasszony talán gyorsabban futott kifele a teremből, mint befele, pedig ez ritka.

Ma viszont teljes a lustulás, dől jobbról balra, mint a krumpliszsák, úgyhogy inkább délben elvittem aludni, egy hang nélkül bújt apa paplanjába és azóta is horpaszt. Valami nagy mínusza lehet.