Na végre

ezt is tudom. Megnyugodtam, van még időnk:)

Kisasszonka ma állati kalandokban vett részt. Állatkertben voltunk ugyanis, és a nagy perecezés (nem perecelés) közben megjelentek a kacsák. A szemtelen éhenkórász fajtából. Kiksike kezdett nekik tétován mikroszkopikus morzsákat dobálni, de túl lassúnak bizonyult, és az élelmes (megjegyzem, nőstény) kacsa egyszercsak kicsippentette a kezéből a falatot. Nem lett belőle sírás, de azonnal menni akart tovább:)

A babazsiráf nagyon édes, tényleg akkora, mint én vagyok (nem keresztben). Vicces, ahogy ágaskodik, hogy felérje a nagyok szénásvödrét, de nem éri el.



Az orrszarvúaktól viszont nagy tempóban jöttünk ki, mert kisasszony közölte, hogy nem szereti őket. Bezzeg a tüskés egereket... jó, azok mondjuk mutattak is valamit, fel-alá rohangáltak, szaltóval vetették bele magukat az ételes tálba, szóval az jó balhé.

Aztán hazafelé indulva épp elkaptuk a délutáni fókashowt. Érdekes, hogy először ott is rájött, hogy menjünkhazamenjünkhaza, de aztán elbűvölte a fókák mozgása, meg hogy ugattak, meg tapsoltak, meg locsoltak, szerintem este nagy fókázást fog csapni a kádban.

Csak tudnám, mitől lett ilyen félős.