Lusta nap

Ma nagymama-terápiás napot tartottunk. Odaértünk délben, és vacsora után jöttünk haza. Már ránk fért egy kis nyugis nyaralás, mivel apja ma elhúzott Miskolcra dolgozni, és ezt a szokásos felpörgött élet előzte meg, megspékelve a sógor szülinapjával.

Nagymamánál mindig jó az élet, ott engedélyt kapunk a fülrepesztő visítozásra, amit persze minden szobában és minden hangerővel ki kell próbálni. Meg lehet huligánkodni a szekrényekben. Meg fel lehet mászni az ebédlőasztal tetejére és lehet ott illegni-billegni. Rendkívül kreatívan kitalálta, hogy a piros sámliról felér az asztal lapjára, és hogy kis kukacolással tökegyedül fel tud mászni az asztallapra. Hát fel is mászott, vagy hússzor.

Bepuszilta az ebédet, utána két mandarint. Meg utána még hármat. Csoda, hogy kibírta a pelusa a rengeteg pisit. Pakol, dalol, mesél, könyvet vesz le a könyvespolcról, nyitja, olvassa, mondja. Pihenésről persze szó se essék. Illetve esik, nagymam elvitte magával a nagyágyba, ahol természetesen nagymama szundított el, miközben mi békésen matricázgattunk mellette.

Este még egy nagy csoda történt: taxival jöttünk haza (nehogy a villamoson elaludjon, nekem két teli szatyrom volt még a hátizsák mellett, kizárt, hogy haza tudtam volna cipelni, mint múltkor). Alig élt már, de a taxizás annyira tetszett neki, hogy még mielőtt kiszálltunk volna, mondta a taxiban: ez jó volt.

Büdös kutya.



(kép az Allposters.com-ról)