Csiribiri

Ma megint kipróbáltunk valami újat. Csiribiri tornán voltunk Ágiékkal. Jóval tempósabb, mint a Manótorna, de utóbbit egy szeretetteljesebb csaj tartja. Mindenesetre a huligánbébi ezt is nagyon élvezte, szaladt, guggolt, ami mondókát már ismert, azt mondta is, és a foglalkozás végén volt nagy boldogság, aztán rögtön nagy csalódás. Jött az ejtőernyő, és abban mindegyik gyereket megzsippzsuppoltatták. Ez volt a boldogság. A csalódás az volt, hogy csak egyszer, kiskisasszony sírva is fakadt rajta, annyira szeret zsippzsuppolni. Egyébként mindenki azon vigyorgott, hogy szegény én, mert elég sok gyakorlatnál emelni kell a gyereket. Aki a nagymama mérlege szerint immár 19 kiló. Majd a magasságát is megmérem, kb. egy fejjel nagyobb minden más gyereknél a csoportban. Hiába, anyja lánya.

Aztán ismét 105-ös buszra kaptunk és eljöttünk a Béke térig. Bementünk még a simaboltba, vettünk finomfőzelék-alapot, úgyhogy a heti kihívás is megvan. Most pedig békésen szundikál a nagyágyban, hálistennek ma már nincs lyukas nap.