Szobafogság

Krumplifül kisasszony még mindig taknyos, anyjához hasonlóan. Apja már nem taknyos, csak néha trombitál egy-egy irdatlant, éjjel meg egetrengetően horkol. Azonkívül felvette azt a nyájas szokást, hogy álmában szó szerint rámhengeredik. Ezt akár kedves ragaszkodásnak is vehetném, ha ilyenkor nem a hátán feküdne és nem lenne olyan nehéz, mint a sár. Na jó. Akkor mégis inkább kedves ragaszkodásnak veszem:)

Kismackó egyre tisztábban beszél, bár tegnap jól megnehezítette a dolgunkat, egyfolytában a szomorú béékáról értekezett. Félórába és szerencsésen megválasztott Kaláka-lemezbe telt, mire rájöttem, hogy nem béka, hanem birka az, ami szomorú, és itt már sínen voltunk.

Enni nem nagyon akar, már megint bukizott rengeteg slejmet, délután is, éjszaka is. Marad a tejecske meg a túrórudi, szerintem azt még álmában is képes lenne enni.

Este beszélgetünk állatokról, és hogy mit esznek:
- Nyutyi, nyutyi.
- És mit eszik a nyuszi, babám?
- Jókahutyit!

Tehát, tankönyvírók, hegyezzétek ceruzátokat: a nyúl rókahúst eszik.