Már megint ezer éve

De nem baj, mert a csajszer egy tündér. Persze most megint olyan taknyos, hogy nem lát ki a fejéből, ráadásul most meg is túráztattam az egészségügyben, ami egy röhej és önmagában külön puffogást ér meg, de ezzel együtt egy tündér.
Higgadt, nyugodt, a legnagyobb hisztije az, hogy fejhangon rikkant kettőt, majd alaposan körülnéz, aztán megfontolt tempóban odaveri a fenekét a föld kiszemelt pontjához. Ha megkérdezem, hogy megcsípte-e a hisztikígyó, bólogat. Ennyi. Ja, meg anaanaanaanaanaana és anaöbeanaöbeanaöbe mantrák végnélküli ismételgetése. Ha megkérdezem, miért kell ölbevenni, jön a válasz: azért.
És vigyorog.
16 kiló, 96 centi, már kezd néha elszakadni a földtől, de igazából akkor szeret levegőben lenni, ha a vállamra kapom és dobálom. Apát sajnos nemigen lehet rávenni ilyen játékokra, pedig inkább az ő erejének valók.
Anya kicsukja vagy kihunyja a szemét, ha a lépcsőházban ég a lámpa - este van vagy esteledik. Mondja, mondja. Most sír, megyek orrot szívni.