Hivatalosan is beteg

Csak épp senki nem tudja, mi baja a lánynak. Egy hete minden éjjel köhög, de annyira, hogy hány is tőle, irdatlan mennyiségű slejmek jönnek fel. Tegnapelőtt volt aránylag nyugodt éjszakánk, de ma reggel fél 7 körül átkéredzkedett a nagyágyba, és már nem aludt el, viszont a reggeli tejecske után jött az obligát köhögés-slejm-hányás. Hihetetlen technikával gyakorlatilag az ágynemű összes darabját és a pizsijét is lehányta. Szóval hiába húztam 2 napja ágyat, megint neki kellett futni.
Enni jól eszik, de a kondija baromira elment. Volt ez a jó 5 nap viharos szél, szobafogságon tartottam a naccságát, hát látszik is. Viszont két napja sétálunk megint, végigjárja az egy-másfél órát, lépcsőzget, nézgelődik, de rettentően lassan jár, nem tudom, miért. Talán nem akar zihálni, vagy nem kényelmes valami ruhája, nem tudom. Mindenesetre az biztos, hogy amikor megyünk majd végre ortopédiára, akkor bemegyünk a neurológiára is.

Ma itt volt az ideális bébiszitter és élete párja, sajnos nem e minőségben:) de azért jókat játszottak, gyakorlatilag el tudtam mosogatni, ágyat tudtam húzni, el tudtam pakolni, mindezt baráti látogatás ürügyén. Király volt:) Vacsorát ma apa főzött, na miért is kellett mosogatnom... ugye?:) De jó volt, sütöttem bögresütit, csak épp nem bögrében, hanem tálban. Azért úri dolog, hogy negyedóra alatt kész a sütemény. Lány úgy bepofázott belőle, hogy nézni is öröm volt. De előtte rendesen evett a gulyásból is. Mostanában az megy, hogy ha a falatot előtte valakinek odakínáljuk (kindertojásos lovacskának, macinak, törpinek), akkor utána hang nélkül bekapja. Így elég sokáig ki lehet húzni az édességet.

Rákapott a "nem"-re, pusztán a nem kedvéért. Tartok tőle, hogy ebben apja jelentős mintát szolgáltat. Majd megpróbálok vele beszélni, de most elég nehéz, gyakorlatilag nem múlik el nap anélkül, hogy legalább egyszer össze ne kapnánk. Pedig igazán béketűrő vagyok (majdnem azt írtam, békatúró). Talán pont ez a baj. Mindegy, ez is elmúlik egyszer...