Kismackó tegnap nagyot alakított Patrícia szemészdoktor-néninél. Mondta a dokinéni, hogy általában 3 éves kor alatt nem sikerül jól a látásvizsgálat, mert nem tudják megmondani, mit látnak. Ehhez képest a lány egyrészt hibátlanul ismerte fel a sztereólátásos lapon az ábrákat, másrészt a többi kis kártyán, amit mutatott neki a dokinéni, mindent felismert és megnevezett, kivéve a széket meg a fenyőfát. De ezekkel sem volt gond, mert mondtam, hogy széket nem szoktunk rajzolni, fenyőfát meg nem így szoktunk rajzolni. Amint ezeket kiejtette a vizsgálatból a dokinéni, hibátlant produkált.
Kétszemes látása nagyon jó, egyszemessel sincs gond, nincs belső kancsalság és fénytörési hiba. Egyelőre minden rendben van.
Anyjánál már nem annyira, de nem megoldhatatlan. Amíg engem vizsgált a dokinéni, kismackó a nagymamával elüldögélt a sarokban, megették a túrópontot (amit imád), és elolvastak három mesekönyvet, amit előrelátóan magammal vittem. Egy másodpercig se zavart senkit a lány.
Mentünk busszal, mentünk metróval, mentünk Combinóval, hazafele meg apa elénk jött a Nyugatiba, ennyivel is könnyebb volt az élet. Különösen, hogy a lány délután nem aludt, így viszont az autóban szundikált egy gyenge félórát, úgyhogy valamennyire magához tért lefekvésre. A kádban úgy pancsolt, mint már régen, egészen a zuhanyig beterítette vízzel a fürdőszobát, mondtam is apának, mikor jött be leváltani, hogy hozzon esernyőt.
Megkérdezte tegnap a klasszikust:
- Hogy hívják a cukorkásdoboz nevét?
Egymásra ragaszt három matricát:
- Ölbe veszi!
És mondja, mondja, mondja... hálajóistennek:)
Gombás kacsamáj (csirkemáj)
5 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése