2009. október 29., csütörtök

Piaci légy


Ma hosszas tárgyalásokat követően végül a Lehel-piacra mentünk villamossal. A villamos külön helyet foglal el az életünkben, legfontosabb funkciója, hogy azzal jön át nagymama, illetve azzal megyünk mi nagymamához. A buszok ehhez mérten csekélyebb fontosságúak.

Szóval elzötyögtünk a piacra, ahol eltöltöttünk írd és mondd kettő és fél órát anélkül, hogy bármi értelmeset vásároltunk volna:) Kényelmesen végigsétáltuk az összes boltokat az emeleten, és meg kell mondanom, hogy a temérdek kínai árus mind mosolygott a lányra és a lányon, az egyetlen mufurc pillantást egy magyar kereskedőnő-párostól sikerült betakarítani, akik sérelmezték, hogy a lány megnézegeti a kerámiatököket. Ne mondjam, hogy semmit le nem borít, semmit össze nem tör, semmit fel nem dönt... mintagyerek:)

Találtunk egy szuperjó kis fajáték-boltot is az emeleten, egy fiatal srác ült bent, aki egyetlen nyekk nélkül hajolt le a gitárhoz, mikor kismackó elkezdte pengetni, és elkezdett neki akkordokat fogni, hogy szép muzsikát tudjon játszani a lány... na ide fogok járni mindig fajátékért, megérdemli a srác. Sajnáltam nagyon, hogy nem volt nálam pénz és nem tudtam vásárolni. De visszamegyünk, ebben teljesen biztos vagyok.

- Kék a gitár.
- Igen, babám, kék.
- Űrhajós pizsim is kék.
- Igen, babám, az is kék.

Az eladó srác csendben röhögött:)

Nincsenek megjegyzések: