Pirosorrú

Kismanó orrát már csipkedi a hideg, rózsás lesz a képe séta után, de jön, rendületlenül, és játszóterezni akar. Meg boltba menni. Meg - leginkább - szobornénit nézni.

Mostanában új időszámítás vette kezdetét. Este - és ma már délután is - felkel a kiságyból és odajön a gyerekszoba ajtajába, onnan szól, hogy anya, anya. Eddig, ha letettem, a kiságyában maradt, legfeljebb ott nyikorgott. Kezd önállósodni.

Krumplilevest evett egyedül kanállal, és csak a kisebbik felét öntötte ki. Poharazgat is, egyre kevésbé önti a nyakába a vizet. Cserébe megint nem akar fogat mosni, most megint jöhetnek a kreatív ötletek, amikkel ráveszem, hogy mégiscsak mossunk fogat.

Apja megint türelmetlen (mondjak újat, tudom), de érdekes, ha rend van körülötte és ő is evett :), akkor simán leül vele kártyázni vagy építeni vagy bármit. Szóval lassan-lassan beleszokik. Persze nyomja a pénztelenség, meg a kilátás hiánya, de ezt nem kéne a kölkön levezetni. Hálistennek csak nagyon indirekt teszi, leginkább csak nem veszi figyelembe, hogy kismazsola ott van, direktben sose rajta vezeti le a raplit, és ez dicséretes.

Mindegy, ezzel majd lesz valami. Viszont az influenzaoltásról most kell elgondolkodni. Tényleg nem tudom, hogy mit kéne csinálni... Majd megálmodom.