Mielőtt elfelejtem

Micsoda rendkívüli szerencse, hogy kurkászom a neten, Gabellánál pontosan azt találtam, amire szükségem volt.

Ma a Hármashatár-hegyre indultunk volna, a Rekettyéshez próbáltunk volna feljutni. Apa jól megnézte GPS-en meg netes térképen, hogy merre kell menni, majd azzal a lendülettel felejtette el, hogy hol van, ahogy volt... úgyhogy inkább elmentünk a Hajógyári-szigetre. Éles, hideg szélben sétáltunk egy kicsit. A lány talált virágokat, amik dacoltak a hideggel, meg persze faágakat. Azonnal elkezdtük azt játszani, hogy mi vagyunk a vándorok, akik vándorbottal vándorolnak. Apa is beszállt, talált gombát meg mindenféle érdekes levelet a lánynak. Csak kicsit sétáltunk, de jólesett.

Este újabb étel debütált. Apa feltette a kérdést: kérsz tejbegrízt vacsorára? A lány határozott igent bólintott, de a szemében megjelent a kétely. Na, elkészült a tejbegríz, megkakaóztuk, megkínáltuk. Az első kanálnál még utálta, merthogy pempő, de aztán kerekedett el a szeme, és egyértelműen bólogatni kezdett, hogy igen, kér még. Teljes lelkesedéssel tolta be az arcába a majdnem felnőtt adagot, majd határozott hangon édességet kért:) Azt hiszem, sokkal radikálisabb fogyókúrára kell fognom a csapatot.

Update: voltam az újpesti kézimunkaboltban, ahol közölték, hogy deeeehogyis, nem jó Gabella módszere, mert a pomponos fonalat 2,5-es tűnél nagyobbal nem szabad kötni, mert csak úgy lesz szép feszes.

Inkább vettem 3 motring gyapjút.