Antibiotikum után

Azért ez az antibiotikum úgy tűnik, egy csoda. Az ötödik napon elállt a lány orra, mint a nyári eső. Egyszerűen semmit nem tudok belőle kiszívni. Cserébe viszont az este berámolt irdatlan mennyiségű kolbászt és kaliforniai paprikát úgy kihányta, hogy csuda. Én ilyet még nem láttam, a falra hányt. Még jó, hogy nem borsót.
Átmentünk a nagyágyba aludni. Reggel arra keltünk, hogy úgy összekakilta magát, hogy a rugija elöl a melléig kakis volt. Ilyenre még nem volt példa:) Mentünk is rögtön zuhanyozni popsitörlés helyett.

Tündér módon viseli az ilyeneket, szépen meg lehet vele beszélni, hogy most akkor levesszük a pizsit, meg kitakarítunk, meg ágyat húzunk. És ha valamit nem cserélek le azonnal, rögtön reklamál, hogy "Maszatos" és nem hajlandó elfogadni, muszáj lecserélni a huzatokat.

(Épp most mögöttem játszik, rámol a guri fiókjából írószereket, és közölte: Rajzoltam a kosárra egy érdekeset. Lehet, hogy ez a tuti tipp: ha azt akarom, hogy békénhagyjon, ki kell nyitni egy fiókot, ahol eddig nem járhatott.)

Egyébként voltunk a Belvárosban metróval, az nagyon érdekes volt, nagyon szereti az aluljárókat. És a templomokat, a Ferenciek terén rögtön a templomot kellett megbámulni, igaz, hogy pont déli harangszó volt. A nagy bizományi kirakatában pedig negyedórán át bámult három Kovács Margit-szobrot. Van ízlése... Aztán a Csók Galéria kirakatát bámulta meg, továbbá a Hermész-kutat és a Vörösmarty téri szökőkutat. Ja, meg a próbababákat. Aztán állt egy néni egy kirakat sarkánál, lány megnézi:
- Nem próbababa. Igazi néni. Igazi emberke.

Nagy élmény volt még a kisföldalatti, azzal mentünk a Hősökig. Boldog kukorékolással fogadta a látványt, mikor felbukkantunk a lépcsőről és meglátta az angyalkás szobrot meg a vezéreket, rögtön teli tüdőből elkezdte sorolni, hogy árpádelődvondkondtattyhubatöhö töm.

Ma pedig ő a bézbólos kislány. Mindennapra egy tojás:)

(Kép forrása: internet)