Már megint hivatalosan beteg

Taknya-nyála folyik, éjjel hány, nem egyet, nem kettőt, elfogynak a pizsamák. Apja kiakad, kiabál. Mindenkivel. Persze ettől nem jobb a helyzet.
Most (ma reggeltől) kap antibiotikumot, de nem vagyok meggyőződve, hogy azért, mert a doktornéni tudja, mi baja van. Keresek egy fül-orr-gégészt, persze rögtön Pataki doktorbácsihoz vinném, mert benne bízom, de persze Pataki doktorbácsit nemigen lehet már megtalálni. Mindegy, nem adjuk fel.
Ja, és tegnap belázasodott, persze azonnal, abban a szempillantásban elállt az orrfolyása. Tudja azért a szervezet, hogy mit miért csinál.
Éjjel felébredt éjfél körül, elkövettem azt a hibát, hogy apát kértem meg, menjen be gyorsan, én még lekötöm a sort. Na ezt nem kellett volna, kitört az üvöltés. Visszavittem, lefektettem, elaltattam - gondoltam én, és mentem a nagyágyba. Nem telt el fél perc és megjelent. Akkor apa kérdezte, hogy itt alszik-e velünk. Buksi hevesen bólogatott. Apja mondta, hogy de ő kimegy a kanapéra aludni, mi jobban elférünk, ő meg korán kel. Mire a lány:
- Nem megy ki. El férünk.

Tündérfülű kismackó:)