2010. október 12., kedd

Új élet

Új időszámítás. Anya órát hord. Mert kell: időre megyünk helyekre:)

A kisasszony óvodás. Cica csoport, jele: perec. Van sárga pereces fogpohara, pereces törölközője, pereces oviszsákja, pereceket rajzolunk a ruhacímkékre, benti cipő belsejébe, zokniba, bugyiba, meg ahova kell.

Az óvónénik Cili néni és Anett néni, a dadus Hajni néni. Már tudom, hogy "nagyon szeretem Anett nénit". Meg hogy "Cili néni azt mondja: Noncsikám, feküdj le!" (Miből is látszik, hogy a délutáni alvás az még nem nagyon megy.) Fehér tányérból levest kanalaz, aztán eszi a másodikat ("Ma szilvásgombóc volt a második. Nagyon nagyok voltak a falatok. Felvágtam!"), és nasi is van ebéd után ("Hurrá! Diós csiga!"). Bent reggelizik - ma épp kakaó volt vajas kaláccsal -, tízóraizik - gyümölcsöt -, ebédel, aztán pihi, utána uzsonna.

Egy hangja nincs, nem sír, nem hisztizik, nem raplizik. Csak éppen, mikor hazajön, negyedórát kell ölbe véve tutujgatni, simizni, puszálgatni. És aztán megy tovább a dolgára. Reggel a tejecske után már teli tüdőből kiabálja: Anyaaa, gyere játssz veleeem! És akkor leülünk kicsit játszani a gyerekszoba padlójára, mielőtt útnak indulunk az oviba.

Az óvó nénik már nem is kérik, hogy tegye fel a jelét, mert már tudják a nevét első naptól fogva - hiába, jó gyerek:) Délután pedig elmeséli, hogy mit játszott és kivel. Voltak a kertben is, a kék kisautóval elmentek a Tescoba vásárolni, egy "nagyobb kisfiú vezetett, már nem olyan induri-pinduri, hanem nagyobb". Aztán ment volna a "piros-kék tetejű házikóba, de sok gyerek volt ott és nem engedtek be" - mert hát szegényem udvarias, és megkérdezi, hogy bemehet-e... A "kempingautós-házikós mászókára még nem tudok felmászni, nem sikerült ma sem. Szóltam Cili néninek, hogy segítsen, de nem segített". Nna, ennyit anya nevelési elveiről, hogy kérjen segítséget és akkor majd kap... Most azt mondtam neki, hogy nézze a többieket, akik már fel tudnak mászni, és akkor el tudja lesni a trükköt, hogy hogyan lehet elindulni.

Én pedig itthon üldögélek csendes magányomban, a munkába fulladva, mert már tegnap délután betelt az egész hetem. Rég volt ilyen... :)

Nincsenek megjegyzések: