Kézihajtány

Merthogy az is volt. Meg sok minden más.

Kihasználtuk az alkalmat, hogy apa elment csavarogni, és mi is csavargós napot csaptunk, az önként jelentkező nagymamával megspékelve. Az Andrássy úton egyszerre volt autómentes nap és színházi évadnyitó banzáj, úgyhogy nem tudtunk a szokásos 105-ös busszal menni. Piros pont a BKV-nak: egészen közérthetően megírták a honlapon a forgalmi változásokat, úgyhogy haza már simán utaztunk 105-össel, odafele metróztunk meg Combinóztunk egy jót.

A színházas rész kevésbé volt gyerekbarát, bár pl. lehetett bábokkal ismerkedni, megfogni, játszani vele a Stúdió K-nál, voltak gólyalábasok, sok helyen lehetett rajzolni. Sajnos a gyerekek számára fogyasztható színházi programokról lekéstünk, tekintve, hogy délre értünk ki. Sebaj, néztük a nyüzsit, a standokat, betértünk a Kolibri Színház varázsvillamosába, ahol kb. 5 perces tévés prezentációt kaptunk a repertoárról. Meg is beszéltük, hogy meg fogjuk nézni a Kippkoppot. Sajnos októberre sincs már jegy rá, nemhogy mostanában.

Pihenés ebéd keretében a Burger Kingnél az Oktogonon. A pult akusztikája valami elképesztő: a kislánnyal, aki felvette a rendelést, háromszori visszakérdezéssel sem sikerült elintézni, hogy pontosan azt kapjam, amit szerettem volna. Sebaj, a lány berámolt, a salátámból elkérincsélte az összes babaparadicsomot, és én nagyon örültem, hogy végre nem édességet kunyerál, hanem vitamint. Vagy legalábbis annak látszó tárgyat. (Izé vagyok, a babaparadicsom finom volt.)

Ebéd után jött a kismozdony és a kézihajtány, továbbá a program lényegesen gyerekbarátabb része. A BKV és a Vízművek roppantul kitettek magukért, voltak lufihegyek, vetélkedők, jutalom, sportrészleg kosárpalánkkal és pingpongasztallal, Irigy Hónaljmirigy-koncert - mintegy 23 percben, négy tag, zene playback -, népzenei előadás, rengeteg rajzolós hely, és egy teljesen zseniális kis kreatív sátor, ahol zöldségek álltak kupacban, mellette tálban kések, fogpiszkálók, bors, koriander, és egy rendkívül szakszerű kézművesnéni, aki kb. úgy nézett ki, mintha Süni nővére lenne, és kb. ugyanolyan gyerekbarát is volt. Itt szemem fénye, a gyermek, vééééégtelen büszkeségemre gyakorlatilag tök egyedül összerakott egy helikoptert: a törzse hagyma, a rotorja zöldbab, hátsó rotorja cukkinivég, talpa répa. Aztán kellett csinálni vele még egy teknőst meg egy nyulat. Nagymama egyébként itt adta fel, szegényem tök taknyos volt még mindig, és kidőlt, hazarobogott. Mi még mentünk tovább, kicsit trambulinoztunk, rajzoltunk, nézelődtünk. A terézvárosi önkormányzat bemutatta köztisztasági járgányait, úgyhogy a lány ment egy kört egy picurka utcamosó kocsival. A Köröndön zsonglőrök gyakoroltak, dobálták egymásnak a buzogányokat, ezt is megcsodáltuk. Megnéztük a sörösdobozokból épített Eiffel-tornyot is. Füvön sétáltunk az Andrássy út úttestjén - lefüvezték a hétvégére a fél útpályát:) Aztán már csak haza akartunk jutni, nem is csoda, volt már vagy negyed 6.

-----------------------------------------

Az egyedülalvás-projekt új fejleménye: már a mese felénél elkezd sírni, hogy az a baj, hogy anya kimegy. Továbbá logikus: nem issza meg a kakaóját, mert amikor a kakaó elfogy, anya kimegy. Azt hiszem, ma azt tanulta meg, hogy anya akkor is kimegy, ha nem fogy el a kakaó...