A zord atya, a vérző szívű anya és a bömbölő ded

... avagy tanulunk egyedül aludni. Mindhárman.

Zord Atya bekeményített. Közölte, elege van az éjszakai bolyongásokból, és hogy minden reggel fáj a dereka, úgyhogy visszaszereli a rácsot az ágyra. Mire Vérző Szívű Anya azonnal tárgyalásokat kezdett - akkor még nem - Bömbölő Deddel, hogy tessék beszüntetni az éjszakai bolyongásokat, mert különben jön vissza a rács. B.D. mindent megígért, csak ne legyen rács.

V.Sz.A. fejéből kipattant az ötlet, az áthidaló megoldás: a leesésgátló. Közepesen ködösítve közölte este B.D.-del, hogy ez nem rács, ááá, ez csak emlékeztető, hogy megígérte, éjszaka nem fog bolyongani (nem V.Sz.A., hanem B.D.). Első sirka. Első átaludt éjszaka. (A helyzeten sokat könnyített, hogy B.D. aznap épp lyukas napot tartott.) Reggel fél 7-kor B.D. megjelent a nagyágynál és bemászott Vérző és Lágyszívű Anya mellé. Rendben.

A második éjszaka B.D. már szép tüdőgyakorlatot mutatott be, de Z.A. hozta szigorú formáját. Átaludt éjszaka. Reggel az épp kávét főző Z.A. szívszélhűdést kapott, mikor B.D. vidáman ráköszönt a konyhában: jó reggelt!

A harmadik éjszaka Z.A. belépésével kezdődött. B.D. ekkor már taknyosra sírta magát, és háromszor kellett visszaterelni az ágyba. B.D. válasza a csendes lázadás volt: éjjel átvonult és befúrta magát a mélyen alvó Z.A. és V.Sz.A. közé. Z.A. reggel letolta B.D.-t.

A negyedik éjszaka Z.A. nélkül, de már bimbózó anyai szigorban telik. B.D. krokodilkönnyeket sírt, anyaaanyaaanyaaabajvanbajvanbajvan mantrával, kicsit nézzük meg a világot este-eltereléssel és egyéb meghatásra kimenő technikákkal próbálkozik. V.Sz.A. szilárdsága megrendül, de tartja magát, mert tudja, hogy most nemcsak csatát, de háborút is veszíthet.

V.Sz.A. szenved, mert nagyon szereti, ha B.D. mellette szuszog az ágyban. De hát így kell lennie. Az oviban se lesz mellette csendespihi alatt...