Balcsi ismét

Immár a nyáron harmadszor megint balcsizunk. A változatosság az előzőekhez képest, hogy a kisasszony nemigen akar enni (mondjuk ezt annyira rettentően nem bánom), és kizárólag velem akar aludni. De nem ám csak úgy simán, hanem közli, hogy nagymamával akar aludni, majd nem hajlandó. Kijön, hogy "beszéljük meg anyával", és tényleg, kiülünk a kanapéra, és megbeszéljük, hogy miért nem alszik. Eddig a "mert nagymama állandóan forgolódik-pörgölődik" válasz dominált, miközben tudom, hogy nagymama szentségnek tekinti az ivadék alvását, tehát moccanatlanul szenved, míg a kisasszony pörögve-forogva próbál elaludni. Azt hiszem, ezt hívják projekciónak a szakirodalomban:)

Egyébként meg vidáman sikogatva köszönti a tarka hintát, a homokozót, a játszóteret, Gyuri bácsit, a patakpartot és az egyéb, immár jó ismerős tereptárgyakat. Sőt, van egy olyan halvány érzésem, hogy most már olyan jól ismeri ezeket, hogy kicsit unja is, úgyhogy próbálunk majd új izgalmakat keresni.

Nekem munka szempontjából mindig jó kabala volt, ha lejöttünk a Balcsira. Úgy tűnik, most már túl is teljesítettük a tervet: a következő egy hónapra jó félévnyi-évnyi meló esett be...