Nekem a Balaton...

... a Riviéééra. Na jó, nem pont. Sokkal inkább az a hely, ahol a gyerekem kedvére barangolhat pucéran a kertben, nézegetheti a virágokat meg a rajtuk ülő szúnyogokat, akik aztán megcsípik az ujjacskát és akkor persze lehet jönni puszáért nagymamához meg anyához. Meg ahol ki lehet csapni a medencét a fű közepére, hogy a kisasszony belevesse magát. Bele is veti, és ma speciel elnyúlt benne, fejét megtámasztotta a medence szélén, mint egy párnán, és bámulta a kék eget meg a vonuló bárányfelhőket.

Aztán ez az a hely, ahol a fürdőkádból lehet trafikálni anyával meg nagymamával, aztán kiszállni a habos fürdővízből és a vécén üldögélve kíváncsiskodni, ahogy a nagymama beszáll a még habos és meleg vízbe, és ott is lehet vele trafikálni, macikás köntösben, lábat lógázva.

Aztán ez az a hely, ahol lehet könyékig maszatosan cseresznyét, meggyet, szilvát, szedret és bármilyen gyümölcsöt falni nagymamával nagy egyetértésben a teraszon. Nagymama ilyenkor még azért se morog, hogy maszatos lesz a kő.

Aztán ez az a hely, ahol át lehet rándulni Gyuri bácsihoz, bármikor be lehet hozzá menni és fel lehet rángatni szegénykémet a padlásra, csak mert a lány szeret lépcsőt mászni.

Aztán ez az a hely, ahol nem muszáj rendesen a gyerekülésbe ülni, ha épp csak a kertbe állunk be az autóval, sőt, ahol anya még ölbe is veszi a kisasszonyt, hogy kormányozzon. És aztán lehet diadalmas arccal berohanni nagymamához, hogy "ÉÉÉN kormányoztam!" és lehet érte puszát kapni.

Aztán persze ez az a hely, ahova ha idén megérkezem pihenni, biztos, hogy 24 órán belül érkezik meló... :)