Nagylány

Két nagycopfban vonulunk mindenfele, most már a hellokittys hajgumit is be tudtam tenni a hajába, bár abban nem a hellokitty a lényeg, hanem a piros alapon fehér pettyes masni, amin a cicafej található. Merthogy piros harisnya, piros felső, drapp kordbársony kötényruha dukál hozzá.

Ma voltunk Ági-koncerten, a lány érdeklődéssel nézte, hogy itt most más a rendszer. Nem táncoltunk Ágival, nem jártunk körbe, hanem figyeltük Ági produkcióját. Édes volt, mert lehetett hallani, hogy Ági nagyon izgul. De jó szívvel csinálja, úgyhogy megbocsátjuk a hibákat:) És tulajdonképpen dicséretes, hogy nyomokban-halványan, de mintha afféle Vilmos nyomdokaiba lépésre történő próbálkozás lenne. Sose baj, csak még ki kell forrnia. De hát Ági fiatal, van ideje.

A délutáni alvás már bugyiban megy, kéremszépen, és rendkívül kevésszer pisil a kisasszony, bár akkor alaposat. Azt hiszem, kicsit talán túlságosan is visszatart, de amíg jól eszik-iszik és kiadósakat pisil és legalább napi egyet kakil, én nem panaszkodom, különös tekintettel arra, hogy mekkora is az a kaki... :) Őszinte gurgulázó kacagással nyugtázza, amikor a kaki belecsobban a vécébe, és persze rögtön kommentálja is, mint mindent és bármit. Mostanában azt játssza, hogy szerepet cserélünk, és ő anya, én meg ő. Hát ebből azért vicces kombinációk jönnek ki. Továbbá előbb-utóbb minden játékra sor kerül: betegek lesznek, és kegyetlenül meg lesznek gyógyítva. A legjobb:
- Fáj a baba hasa.
- És miért fáj a hasa?
- Mert sokat tévézett.
Atom egy diagnózis...:)

Este-reggel már apa-féle tejet iszunk, eddig mézzel, most legújabban kakaóval, de szigorúan és megalkuvás nélkül cumisüvegből. Ezen egyszerűen nem is folynak tárgyalások. Tárgyalási alapot képez viszont az önálló - és SZÉP - evés, az önálló fogmosás és öltözés. Már kilátásba helyeztem neki, hogy az oviban ezeket neki kell. Mire mély meggyőződéssel közölte:
- Majd megtanuljuk. Megtanítasz.

Sajnos a meseolvasással rátört a nemakarom-korszak is, ebből a szempontból rendkívül rosszat tettek az Annapetigergő-mesék, szabályos nemakarom-napokat tart, és közli is, hogy nem akar semmit. Viszont komoly dolgokban még nemakarom-napokon is simán zöld ágra lehet vele vergődni. Nagyon helyesen disztingvál.

Most már lassan kéne gyerekszájakat gyűjtenem, mert egyrészt szédítő ütemben gyártja őket és már egyszerűen nem emlékszem vissza, másrészt ahogy egyre tisztábban beszél, egyre kevesebb bájos félremondás születik. Tegnap például kérdezem tőle:
- Mi van a rajzon?
- Egy sárkányt eregető kisfiú.

Így. Ezzel a szerkezettel, ebben a megfogalmazásban. Tökéletes, mondhatni választékos. Már jópárszor mondtam, hogy szegény gyerekemet azért nagyon fogják utálni az iskolában a tudálékosságáért... :)