Kis lépés az emberiségnek...

Kiskompót ma két hatalmas haditettet is véghezvitt.

Nagymamánál csöveztünk délelőtt, mert itthon áramszünet volt/rég voltunk nagymamánál/nem volt kedvem főzni/nem tudtam más programot kitalálni (nem kívánt törlendő). A manócska rendkívül jól érezte magát, bolygott ideoda, pingvinezett, játékosládázott, csavarhúzózott, ült nagymama konyhapultján és félig főtt zöldbabot szemezgetett. Aztán jól beebédelt nagyapa karfás ebédlőszékéből, amiben két párnával emeltük meg, kapott gyümölcsöt és csokit is a rakott zöldbab után, és mielőtt hazaindultunk, a nagyágyban dúló pelenkázás közepette elmondta első mondatát: ott a lámpa. Persze babanyelven, de ez egy teljesen tényszerű, rendben lévő, korrekt közlés volt.

Aztán hazajöttünk, nagymamát is áthurcoltuk, hogy őrizze kismackót, míg apja-anyja vásárol. Délutáni alvás után nagy játék, kis vacsora, és éppen fürdésbe indulás előtt megtörtént, aminek meg kellett már történnie: kismanó a padlóról a semmi közepén felállt. És megint. És megint.

Kismackó másfél éves és egy hónapos.