Ezeréve

Ennyi ideje írtam utoljára, pedig Kiskompótról is lenne mit értekezni. Elindult, már-már szaladna is, de szigorúan csak beltérben, ellenőrzött körülmények között, ajtón kívül szigorúan anya kezén fityegve tud csak létezni. Kivétel a játszótérről hazavezető út, de semmi esetre sem odafele, csak hazafele irányban és csak bizonyos szakaszokon.
A bővülő számú és exponenciálisan bővülő jelentésű egyszótagos közlések helyét átveszik a kétszótagosak, ezek formailag nemigen különíthetők el (magyarul: minden nattaa), viszont mindent tudnak jelenteni, madártól az ejtőernyőig.
A bogyólánynak még mindig habos a feje, és még mindig vöröses, apja rendkívül nagy boldogságára. (Jó, az egész családéra.) Egyre többet igényli a társaságot, igényli a mesét, de leginkább a beszélgetést. Mostanában sokat jártunk el, de muszáj kis pihenést beiktatni, mert közepesen nyűgös lesz, ha sok a nyüzsi.
Megvolt az első antibiotikum is januárban: rusnya hörghurutot nyaltunk be, többnapos lázzal egybekötve. Először volt olyan beteg kisnyuszi, hogy átszundikálta gyakorlatilag az egész napot, és egész nap mesélni kellett neki meg tutujgatni kellett. De hangja akkor se nagyon volt, csak csendben szenvedett. Nagymama nagyon ott volt a szeren, a legnehezebb napján ő tutujgatta át.
Apa kezd megbirkózni azzal a kihívással, hogy van egy gyereke, kezd kitörni köztük a kölcsönös imádat, most már jókat randalíroznak a szőnyegen. Apa a passzív játék híve: lefekszik a szőnyegre és hagyja, hogy manócska összevissza megmássza:)
Meló kevés, házimunka közepes, gyerekkelfoglalkozás sok, panasz nincs:)