Csak ülök és izzadok

és azon gondolkodom, mi a csudáért nem maradtunk lent a Balcsin. De hát apának is vannak igényei, meg az élet is megy tovább, kell itthon is lenni nyáron.

A lány egyre lelkesebben gyakorolja a négykézlábazást, az ácsorgást, és kísérletet tesz időnként az ülésre is, de sógornő szerint sürgősen neurológushoz kell vinni. Lehet, hogy semmi, de lehet, hogy valami, ha viszont valami, akkor minél előbb kezelni kell azt, hogy miért nem ül még egy éves korára. Az ellentábor elég népes, én viszont azt hiszem, ha most ezt ellazsálom és valami gáz lesz belőle, sose bocsátom meg magamnak. Inkább nézze meg az a neurológus és hülyézzen le, hogy minek hoztam ide a babát, mikor kutyabaja sincsen:)

Belefulladtam a héten a házimunkába, igazán rendes kis feleség voltam. Sajnos cserébe nem kaptam igazán rendes kis férjet, ugyanúgy veszekszik, mintha semmi nem történt volna. Vannak emberek, akik csak akkor boldogok, ha boldogtalanok lehetnek... Ez van.

Nagymama pedig rá lesz beszélve, hogy a másik unokájával is foglalkozzon egy jó adagot, mert ott is érik - a fenét érik, már régóta megvan - a sértődöttség. Meg az elhanyagoltság-érzés. Még csak azt sem mondom, hogy nincs igazuk, viszont azt meg ők nem látják, hogy nem véletlenül van ez így. Hát ezt is nehéz lesz megszögelni.

----------------------------------------

Az a legnagyobb baj, hogy tulajdonképpen nem történik semmi. Már megint. Persze a lány és az ő fejlődése izgalmas és csodálatos, és rendkívül szórakoztató, de hát az az ő fejlődése és az ő élete, amit én csak végignézni, jó esetben segíteni tudok. Az én életemben viszont már megint nagyon úgy fest, hogy semmi nem történik. Megint itt a zselé, csak matatok benne, kavirnyálom, zavarosodik, de nem ereszt, és nem látom, hogy ki segítene kihúzni belőle. Helyesebben azt látom, azt nem látom, hogy akinek az lenne a dolga, hogy segítsen nekem, az tojik bele és inkább a saját sérelmeit dédelgeti napszámban. Az meg kicsit nehéz, hogy magamon is lökjek és rajta is. Meglehet, hogy önző leszek és magamon lökök csak, hiszen végülis mindenki a saját életéért felelős. Azt még nem tudom, hogy ezt hogy lehet hozzáilleszteni a másik életéhez. De ez másnak is egész életet igénylő feladat tud lenni, úgyhogy ezekután mit rinyálok?:)