A gyermek és az ő szája ismét

Nagyágyban fetrengve játszunk:

- Nagymama jó!
- Igen, babám?
- Nagymama nagyonnagyon szeret engem!
- Igen, babusom, nagyon szeret.
- Jó...
- Mi a jó, babusom?
- ...
- Nagymama jó?
- Nem.
- Anya jó?
- Nem.
- Apa jó?
- Nem.
- Hát ki a jó, babám?
Áhítatos arccal:
- Ootyika!

Esti fürdés előtt:
- Nagymama, van kedved fürcsizni a fürdővizemben?
- Igen, babám, szívesen.
- Akkor nem pisilek bele!

- Melyik cirkuszi produkció tetszett neked legjobban, babus?
- A kötéltáncos?
- És miért?
- Mert olyan volt, mint a hesspáva!

Annapeti-mese örvén el kellett mesélni zanzásítva az Ózt. Mesélem, mesélem, kábé ott tartunk, hogy el kell menni a gonosz nyugati boszorkányhoz, és akkor megszólal:
- És akkor Óz elment az oviba!

Nagymama pakolja hátul a budiba a kihordott szerszámokat meg holmikat, én hátul füvet nyírok. Kisasszony elmenekül a terasz irányába. Kábé 5 perccel később elkészülök a fűnyírással, gép kikapcs és megyek megkeresni a lányt. A teraszon áll, potyognak a könnyei, kétméteres kukac lóg az orrából és szívettépően zokog:
- Egyedül voltam a teraszon!

Ma este - hiába, nyaralunk vagy mifene - a palacsintásnál vacsoráztunk. Naná, hogy palacsintát. Betolja a saját vaníliását meg - egy diós próbálkozás után - az anyával elcserélt kakaóst, majd fénylő arccal kijelenti:
- Ma fogok tudni aludni!